Kolozsvár

Kolozsvári magyar törte fel a NASA szervereit

2011-11-16T12:00:00.000+01:00

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) szervereit törte fel az a kolozsvári hacker, akit kedden vett őrizetbe a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyosztály (DIICOT).DIICOT ügyészei házkutatást tartottak a férfi lakásán, lefoglaltak több számítógépet, majd kedden 24 órára őrizetbe vették a 26 éves, kolozsvári Butyka Róbertet, akit több informatikai bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak.Az ügyészek szerint Butyka 2010 decemberében illetéktelenül behatolt a NASA több szerverére, ezzel törvénytelenül jutott adatokhoz, és veszélyeztette informatikai rendszerek biztonságos működését.(Krónika)

Őrizetbe vették Kolozsvár polgármesterét

2011-11-10T00:00:00.000+01:00

Sorin Apostu

Őrizetbe vette a román korrupcióellenes ügyészség Sorin Apostut, Kolozsvár polgármesterét, akit azzal gyanúsítanak, hogy felesége ügyvédi irodáján keresztül százezer euró kenőpénzt fogadott el közbeszerzési pályázatok odaítéléséért.

A román média a korrupcióellenes ügyészség közleményét idézte, amely szerint Apostu 2009 és 2011 között kenőpénzt fogadott el üzletemberektől, akiknek vállalkozásai közbeszerzési pályázatokat nyertek a kolozsvári polgármesteri hivatalnál.A sajtó tudni véli, hogy az egyik köztisztasági vállalattal megkötött szerződésről, valamint a polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó vállalatok gépkocsiparkjainak felújítására vonatkozó megállapodásról van szó.Az ügyészek szerint Apostu a kenőpénzt felesége ügyvédi irodáján keresztül kapta meg, amely fiktív tanácsadói szolgáltatásokkal fedezte az ügyészek szerint jogosulatlanul kapott összeget. Ezért az elöljáró feleségét is kihallgatták, akit szintén őrizetbe vettek az ügyészek.

Az illetékes bíróság várhatóan csütörtökön dönt arról, hogy a polgármestert és feleségét vizsgálati fogságba helyezik-e vagy sem.Apostu a román kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (PD-L) színeiben nyert polgármesteri mandátumot 2009-ben, miután Emil Boc volt elöljárót miniszterelnökké nevezték ki. Apostut a román sajtó Bochoz közelálló személynek tartja, hiszen ez utóbbi teljes mellszélességgel támogatta Apostu megválasztását, aki Boc 2004 és 2009 közötti polgármesteri mandátuma alatt a hivatal egyik fontos részlegét vezette.

Apostu jelenleg a PD-L Kolozs megyei szervezetének alelnöke is.A román korrupcióellenes ügyészek az elmúlt napokban több PD-L-es önkormányzati vezető ellen is nyomozást indítottak. Radu Bica, a Kolozs megyei önkormányzat demokrata párti alelnökét ugyancsak korrupció miatt helyezték vizsgálati fogságba. Ő a Kolozsváron nemrég megépült stadion karbantartási szerződésének kedvezményes elbírálása miatt kapott állítólag kenőpénzt. (index)

Ajánló - Dragomán György: A fehér király

2011-10-11T12:21:00.002+02:00

szaszemu.blog.hu

2011.04.28. 12:04 :: Papa1

Aki járt a 80-as évek Romániájában, annak ismerősek a képek. A határállomáson végtelen ideig várakozó éjszakai vonaton a mindenhatóságuk glóriáját látványosan viselő egyenruhások túrják végig az álomból ébredő utasok poggyászát, ruházatát. Mindenki gyanús, így megkönnyebbülten sóhajt fel az, akit csak „megvámoltak”, de nem szállítottak le a szerelvényről, hogy azután egy hosszú, reggelig tartó várakozás után visszatérjen oda, ahonnan elindult. A szerencsések újra elszenderülnek, vagy ébren várják a hajnalt és a megérkezés viszonylagos örömét. A vonat ócska állomások végtelen során vesztegel, érzéketlen zakatolással húz el a nyomorúságos településszéli viskókból kitóduló, cukorkáért, rágógumiért kiáltozó, sínek mellet rohanó gyerekek mellet. Fantom városok, törött ablakú fantom gyártelepei kísérik az utunkat, hirdetve a szocializmus és a Kárpátok Géniuszának dicsőségét. A fekete város állomása közvetlenül a kéményein keresztül fekete füstöket okádó, ki tudja mit előállító, koszlott gyár mellett van. Mindent beborít a korom. A falakat, a kötélen száradó ruhákat, a növények leveleit (alul zöldek, felül feketék), de fekete a fekete füvet legelésző tehenek- és a rohangáló sovány kutyák háta is. A célállomásokon vidám zsongás helyett, arctalan, szürke embermassza hömpölygése fogadja az érkezőt. Tragacs villamosok, gáztartályokkal felturbózott öreg buszok hozzák-viszik az ajtókon át bepréselődött embereket. Mindenfelől a Condukátor és tudós felesége küldi bátorító, de figyelmeztető mosolyát a dolgozó nép felé. A városok régi központjainak elhanyagoltsága eltörpül a közéjük benyúló, azokat körbeölelő, sebtében felhúzott lakótelepek (blokkok) korai lepusztultságához képest. Az utóbbiakban nehezebb is az élet. A csöveken csak ritkán érkezik a fűtés és a melegvíz, a villanyt is sokszor „elveszik”. A hidegben azonban kell a meleg, így a lakásokban átütik a falakat és kályhákat állítanak, amelyekben fával tüzelnek. Az emeletes házak homlokzatát kinyúló, füstölgő kályhacsövek sokasága ékesíti. Ócska Daciák állnak sorban a benzinkutaknál, hogy a jegyekkel rendelkező sofőrjük orrfacsaróan büdös benzinnel félig megtankolja őket. Az élelmiszerüzletek kirakataiban hívogatóan sorakoznak a zöldborsókonzervek. Bent a társaik, néhány uborkásüveg és halkonzerv társaságában. A kínálatot megszáradt rahát színesíti a gyerekek örömére. Kenyeret és húst is lehet kapni, igaz csupán néhanapján és csak jegyre. (Amikor idegen nem hallja járja a vicc: Ceausescu elvtárs látogatása során betér egy húsboltba. Körülnéz és büszkén megszólal: Milyen szép ez a csempebolt!) Órákon át tartó sorban állás és állandó harc a „különleges” javak előteremtéséért. Kubai narancs, zöld banán az álmok kategóriájába tartozik. A nép, mint mindenütt kénytelen feltalálnia magát. Segíthet a cserekereskedelem, a köz tulajdonából elcsenni itt sem bűn. (A legenda szerint valaki alkoholhoz fért a munkahelyén és otthon feltöltötte vele a fürdőkádját. Nehezen tudott túladni rajta, ezért kénytelen volt hetekig abban fürdeni.) A lét igazi nehézségét azonban a bezártság és a politika ki nem mondott, de szünet nélkül jelzett fenyegetése jelenti. Kiszolgáltatottság, meg- és elhurcolások, retorziók és kényszermunkák kísérik az élet mindennapjait.

A fehér király című könyv ezt a világot mutatja be. „Dragomán György novellafüzére egy tizenegy éves fiú életének legnehezebb évét meséli el attól a pillanattól kezdve, hogy apját a Duna-csatorna munkatáborába viszik, egészen addig, amíg újra – bár csak egy pillanatra – újra viszont nem láthatja. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamaszfiú, ha apját a szeme láttára elhurcolják? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharaiban? A történetet a fiú nézőpontjából látjuk, akinek apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőtté válás terheivel, és aki a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttkor reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat.”

Dragomán György gyönyörű és megrázó regényének története tizennyolc fejezetből, tizennyolc novellából áll össze. Fantasztikus tükör, amely az apja hiányával küszködő fiú történetein keresztül, a kor és annak jellegzetes figuráinak – brutális és elvtelen tanárok, szadista futballedző, a segítségért hozzáforduló anyától szexuális ellenszolgáltatást követelő pártember, perifériára sodródott szerencsétlenek, a kor könyörtelenségét magukon viselő gyerekhordák – bemutatásával láttatja egy diktatúra sorspusztító világát.

„Apát akkor már majdnem egy éve elvitték, és több mint négy hónapja nem kaptunk róla semmi hírt, se levél nem jött többet, se olyan előre megírt tábori levelezőlap, amin tudatni szokta velünk, hogy jól van, és büszkeséggel tölti el, hogy nap mint nap sikerül túlteljesítenie a normát, szóval nem tudtunk róla semmit, és anyát is hiába kérdeztem, hogy mi van, szerinte mért nem ír nekünk apa, mert még csak nem is válaszolt, de akkor szombaton megint hiába nyitottuk ki a postaládát, és láttam, hogy megfeszül az arca, és ahogy mentünk fel a lépcsőn, anya hirtelen elkezdett köhögni, de olyan erősen, hogy a korlátba kellett kapaszkodnia, én meg láttam, hogy rázkódik a válla és előrehajol, és tudtam, hogy igazából nem köhög, hanem sír, csak azért csinál úgy, mintha köhögne, mert nem akarja, hogy észrevegyem, nem akarja, hogy megijedjek, és akkor tudtam, hogy biztos, hogy azt gondolja, hogy apám odaveszett, ott pusztult a Duna-csatornánál, de azt is tudtam, hogy ez nem igaz, mert, ha apának valami baja lenne, azt megéreztem volna, ha máskor nem, olyankor, reggelenként, amikor iskolába menet a képét nézegettem, amit a katonakönyvéből szedtem ki, mert olyankor mindig éreztem, hogy apám ott, a Duna-csatornánál rám gondol, meg azért is, mert amikor elvitték, megígérte, hogy egyszer majd visszajön és elvisz magával a tengerhez engem is.” - részlet a könyvből. (BA)

Death SS: Transylvania

2011-09-28T00:01:00.002+02:00

Kovács Endre: Nové Zámky - Érsekújvár 1938

2011-06-14T10:00:00.003+02:00

watson.sk:

Kovács Endre

Kovács Endre (Paks, 1911. máj. 19. – Bp., 1985. ápr. 18.) történész, író, irodalomkritikus. Az egyetem 1935. évi befejezése után Pozsonyban kezdett tanítani, 1938–1945 között Érsekújváron tanár, újságíró. Ezt követően szépíróként (versekkel, elbeszélésekkel, regényekkel) induló pályáját Bp.-en történészként teljesítette ki (a magy.–szláv kapcsolatok és a nemzetiségi kérdés elismert kutatója volt). Emlékiratainak csehszlovákiai éveire vonatkozó első kötete (Korszakváltás) 1981-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeumban letétbe helyezett második kötetét („Ár ellen”) azonban végakaratában zárolta. Ebből a második kötetből közölt rövid részletet 1984. 1. számában a Budapesten megjelenő História folyóirat .

A délelőtti órákban kellett megérkezniük a magyar csapatoknak, minden iskola kivonult, ott álltam én is a Komáromi utcában a zsibongó, izgatottan várakozó gyerekek sorfalában. Kokárda a gomblyukban, vártuk a vámhíd felől érkező honvédeket. Sokáig kellett várakoznunk, míg végre feltűntek. A látvány ahogy mondani szokás – vegyes érzéseket váltott ki a szemlélőben. Valami szegénység volt érezhető ezen a seregen, melynek tagjai acélsisakot viseltek, mintha harcba indulnának, rajta tölgyfalevél. Többségük gyalog jött, mögöttük szekerek, lovakkal húzott ágyúk. Mintha az első világháború ismert képeit láttuk volna magunk előtt. Kinek nem jutott eszébe a csehszlovák hadsereg a maga teljesen motorizált alakulataival, kitűnő felszerelésével? Ehhez hasonlítva a magyar sereg felszerelése és fegyverzete siralmasan elavultnak látszott.
Újvár „készen várta” a bevonuló honvédeket. Már napokkal előbb megalakultak a fogadóbizottságok, nevek röpködtek a levegőben, úgy hírlett, hogy az előkelőség hatalmas reprezentációra készül. Varrták a díszmagyart mindenfelé.

Kölcsönös csalódás...

Itt valamit előre kell bocsátanom. Nem puszta eseménytörténetet írok, inkább azokat a tüneteket keresem, amelyek valami módon belevilágítanak a letűnt kor magyar társadalmának mélységeibe. A rendszer mechanizmusa, ennek működése és a nyomában támadt visszahatás érdekel. Ha igaz a megállapítás, hogy a tengernek egy cseppjében együtt van a tenger minden alkotóeleme, akkor a mi kis helyi élményeink is túlszárnyalják a hic et nunc esetlegességeit; ha jól figyelünk, felfedezhetjük bennük a törvényszerűségeket, úgy ahogy az ellenforradalmi rendszer kifejlesztette őket. A második világháború ideje alatt mi ott, a hajdani kuruc városban (és a visszacsatolt területeken mindenütt) azt a letűnő rendet utolsó vonaglásaiban figyelhettük meg. A régi rendszer még élt, noha kiütköztek a hullafoltjai. Egy haldoklásában is tipikus képződmény bontakozott ki előttünk, mely még a nem hivatásos történészt is érdekelheti. Annál is inkább, mert a magyar történetírás még adós annak a kornak a hiteles, elfogulatlan rajzával.

Újvárba betört az úri világ, az úri magatartás, elterjeszkedett egy anakronisztikus társadalmi rend s ennek összes velejárója A hozzánk érkező „anyaországi” hivatalnoki réteg magával hozta a feudális érintkezés formákat, a címek és rangok feltétlen tiszteletét (a „rangkórságot”), megismertetet bennünket a felfelé hajlongó, lefelé taposó („biciklista”) hivatalnokokkal, jött a frázisos hazafiasság, a nagy szavak kultusza, terjesztették az idegenek megvetését és az antiszemitizmust. Igaz, voltak kivételek is demokratikus érzelmű, felvilágosodott szellemek, akik a saját társadalmi környezetüket képesek voltak éles kritikával nézni és ennek nyomán már a lakossággal való első érintkezés alkalmával megbecsülést ébresztettek maguk iránt. Voltak ilyenek is, a lakosság azonban nem ezt érezte jellemzőnek.

Rendeletek, értesítések a Honvédelmi Közlonyböl (1938 november-december)

Félelmetes volt az a tájékozatlanság; amellyel a magyar hivatalos körök a visszacsatolt területek viszonyait megítélték, Döbbenetes és egyben felháborító volt tapasztalni, hogy a „nemzeti középosztály”; mely húsz éven át szüntelenül a „nem, nem soha” jelszavát hangoztatta, a revízióról álmodott, mennyire nem készült fel azokra a feladatokra, amelyeket a visszacsatolás állított elébe. A trianoni határokon túl eső terület belső viszonyairól halvány fogalma sem volt. Torz módon képzelte el a magyar lelket gyötrő modern rabszolgaságnak. Ennek bizonyítására a példák tömege között válogathatunk. A hozzánk érkező hivatalnokok már azon is álmélkodtak, hogy mi, magyarok milyen jól beszélünk magyarul. Ők úgy gondolták, hogy a republikában egyáltalán nem voltak magyar iskolák és bennünket erőszakkal kényszerítettek arra, hogy az állam nyelvén beszéljünk. És meglepetés érte a jövevényeket a mi gazdasági helyzetünk láttán is; ők feltételezték, hogy mind nyomorgunk, osztogattak is az első hetekben katonai gépkocsiról félkilós csomagokban cukrot, de a lakosság hátat fordított a látványnak, mély megvetést érzett.

Lehet-e csodálkozni azon, hogy hamarosan kialakultak az ellenállási gócok a lakosság soraiban? A közvélemény ingerülten tiltakozott a ráerőltetett formák ellen, melyeket természetelleneseknek, korszerűtleneknek tartott, szembekerült a hivatalos Magyarország bornírt képviselőivel és megvetéssel figyelte az „anyaországi” módszerek térfoglalását. Megjelentek a falakon a feliratok: „Mindent vissza”, „Minden drága, vissza Prága”. Szájról-szájra jártak a csattanós tréfák, történetek a keménykalapos, rosszul öltözködő, merev középosztálybeli hivatalnokokról, akiknek első dolguk volt, hogy felvásárolják a Bata cipőüzlet raktárában talált olcsó lábbelit, a textilboltok készletét s ily módon beosztásukhoz méltóbb külsőre tegyenek szert.

A spontán ellenállásnak meglett a visszhangja az érzékenységükben megbántott jövevények között. Mivel a tájékozatlan hivatalnoki réteg a szlovákiai magyarság demokratikus felfogását Beneš nevével hozta összefüggésbe, elterjedt megvető hangsúllyal a „beneši szellem” vádja. Ez annál súlyosabb sértés volt, mert valójában Benešnek semmilyen hatása sem volt a kisebbségi magyarságra. Beneš a sovinizmus határán járó cseh nacionalista volt, nemzeti hegemóniára törekedett, és soha sem vette komolyan a nemzeti kisebbségek panaszait.

Az átcsatolt területekre tömegesen érkező magyar hivatalnok-elem képtelen volt a mi magatartásunkat másként, mint anarchista szellemmel magyarázni. Még az én egyébként derék Mrenna igazgatóm is felült annak a frázisnak, hogy nálunk a húsz év alatt a szabadság „szabadosságba” ment át, tehát fokozott fegyelemre van szükségünk.

A honvédség bevonulása előtti hetekben feltűntek újvárban vadidegen arcok is: az 1918 előtti idők még élő tanúi, szereplői, egykori szolgabírók, jegyzők, akiknek karrierjét húsz évvel korábban derékban kettétörte az államfordulat. Hol voltak addig? Gazdálkodtak megmentett földbirtokukon, vadásztak, kártyáztak, báloztak és vívták szakadatlan harcukat az állami szervekkel, főként az adóhivatallal, pénzügyigazgatósággal. Néhányan közülük a nagy leégésben maguk is „demokraták” lettek. Most pedig felkészültek a nagy újjászületésre, előkerítették a zsinóros ruhát, Bocskai-sapkát, a csizmát és a fehér kesztyűt. Várták a fordulatot. Egy részük a forráshoz igyekezett, Pesten előszobázott, felelevenített egy sor régi barátságot, büszkén előkotorta nemesi előnevét, mint a legbiztosabb érvet a „nemesi társadalom”-ban, mely habozás nélkül befogadta őt.

Akadtak számosan, akik éppen újvárt nézték ki maguknak működési területül. Különösén az egykori Nyitra és Pozsony megyék (most e két részvármegyét közigazgatásilag „egyelőre egyesítették” Újvár központtal) dzsentri ivadékai érezték úgy, eljött az idő, s be akartak ülni az atyai örökségbe. A járási hivatal épülete átalakult megyeházzá. Noha patinája nem volt, hiszen az épületet a csehek építették a maguk ízlése szerint, az új vezetőség elhatározta, hogy benső tartalmát tekintve méltóvá teszi jeles hivatásához. Még jóformán itt sem volt a magyar államhatalom, amikor megindult a pozícióharc, elősoroltattak az elszenvedett sérelmek, mindenki mártír volt, büszkén mutogatta sebhelyeit és remélte, várta a kárpótlást. Sokan már az előző hónapokban megjárták Pestet, most csak a kinevezési okirat átvétele volt hátra.

A kinevezésre várakozó újváriakat meglepetésként érte, hogy a honvédség benyomulása után átmeneti időre katonai közigazgatást vezettek be, ami annyit jelentett, hogy hat hétre karanténba kerültünk, nem volt szabad utazni. A rendszer a katonai erő fitogtatásával tette meg első lépéseit. Mi ezt túlzott óvatosságnak láttuk, hiszen senki sem fenyegethette komolyan a hatalom berendezkedését. Egyik napról a másikra büszke magyarok lettek még azok is, akikről köztudott volt, hogy az előző években az állampolgári kötelességeken messze túlmenően jártak a hatalom kedvében. Nekik volt csak igazán okuk arra, hogy hazafias frázisokkal túlkiabálják az egyszerű magyarokat. Olyan méretű köpönyegforgatás indult meg, ami még a hozzánk érkező anyaországi tisztviselőket is meglepte.

Már a katonai igazgatás elindította a politikai igazoltatás hullámát; igaz, ideiglenes érvénnyel, de elég durván ahhoz, hogy akiknek égett a talaj a lábuk alatt, sietve azon gondolkodjanak, hogy nyitva van-e még a határ Szlovákia felé, nem lenne-e célszerűbb arra tartaniuk? Az ezredesek uralma saját ellenőrzése alá vette az iskolákat is, s ez volt a tanárság első találkozása a hatalommal. Aki még nem tudhatta tapasztalatból, hogy milyen mértékben terjed a nyilas ideológia a hadseregben, csakhamar keserű leckét kaphatott. Egy napon berendeltek minket, tanárokat, a polgári iskola tornatermébe, ott katonás módon felsorakoztunk, majd jött egy ezredes. Külön-külön mindenkinek feltette a kérdést: „Akarja-e a magyar államot szolgálni?” Ki nem akarta azok közül, akik a helyükön maradtak? Volt a gimnáziumban egy fiatal zsidó kolléganőnk, aki a sztereotip kérdésre, hogy akar-e szolgálni, meglehetősen félénken azt válaszolta: „Ha lehet?” „Nem lehet!” – kiáltott az ezredes és kolléganőnk megszégyenülten távozott. Még be sem tette maga mögött az ajtót, amikor az ezredes széttárta a karját és mintegy revelációt közölte: „De hiszen ez zsidó!”

Alig néhány hete kezdte meg működését a rendőrség, mint állami szerv (azelőtt újvárnak csak városi rendőralkalmazottai voltak), amikor a kapitányságot vezető tanácsos asztalfiókja már megtelt a feljelentések garmadájával. Úgy látszik, ez minden nagy politikai fordulat elengedhetetlen velejárója. Egy nála járt barátunknak a tanácsos odahányta a rengeteg papirost és nem mulasztotta el mély megvetését kifejezni: „Látja, ilyen ez az itteni lakosság.” Engem személy szerint az is meglepett, hogy az új hatalom rögtön átvette a városi rendőröket. Így azután ugyanaz a Zelenka nevű detektív, aki korábban a magyar himnusz éneklése miatt kísérte be a rendőrségre a magáról megfeledkező polgárt, mostantól – igaz, Zelényi néven – azokat kísérte be, akik netán szlovák érzelmüknek adtak túl hangos megnyilatkozást.

Ezekből kevés volt. A rendőrségre sokkal fontosabb feladat várt: a kommunisták összeírása, ellenőrzése, lefülelése. Erre a célra jól képzett rendőrtisztek érkeztek, tele előítélettel, gyanakvással. A katonaság és a rendőrség megkülönböztetett figyelemben részesítette a helybeli zsidóságot. Már megszületett az első zsidótörvény és készítették Pesten a másikat is. Hamar rá kellett ébrednünk arra, hogy a zsidóság sorsa a közvélemény „preferált” témája lesz.

A rangkórság például valósággal fejbe vert minket. Egy alapjában véve szegény, elmaradott ország vezetői az angol lordokat megszégyenítő módon hordják magasan a fejüket. Belső értékük hiányait gőgös fensőbbséggel, tekintélyuralommal akarják eltakarni. Milyen szegények voltak azok a „hivatalnok urak”, akik hozzánk érkeztek! Milyen szerencséjüknek mondhatták, hogy összeszedegethették a cseh időkből itt maradt morzsákat, mennyire nem állott ezzel a szegénységgel összhangban a fellépésük, a modoruk!

Már az első hónapok után világos volt a helybeli lakosság szemében, hogy a visszacsatolás által a magyar nép tömegei kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. A parasztok ámulva látták, hogy a cseh telepesek távozásával gazdátlanná vált földeket a Vitézi Szék tagjai, a földbirtokosok között osztják fel. S milyen sokan voltak ezek között az újsütetű földtulajdonosok között, akik soha azelőtt földdel nem bírtak, vagy a gazdálkodást már régen elfelejtették s most idejük sem maradt rá! A nemesi társadalom utolsó bölényei tünedeztek fel a városban, leszerepelt politikusok, „történelmi nevek” büszke viselői, akik most úgy látták, eljött az ő órájuk, itt a nagy pillanat, amikor még pótolni lehet azt, ami kiesett az életükből 1918 után. Általános meglepetést okozott, hogy csökkent a munkanélküliek, a szegények számára kiutalt segély összege. A városban és vidékén továbbra is volt munkanélküliség, ami ellen ínségmunkák megindításával akartak védekezni, de nevetséges összeget fizettek ki az ínségmunkásoknak. A magyar rendszer egyetlen tollvonással megszüntette a munkanélküli segélyezés úgynevezett genti rendszerét, hangos, nagyképű nyilatkozatok hirdették, hogy a magyar kormány nem alamizsnát ad a népnek (mint ahogy a republikában tették), hanem munkát igyekszik teremteni.

Azután jött a mindenható bürokrácia a maga lassúságával, körmönfont formai követelményeivel. Milyen büszkeséggel vonult be ez az új hivatalnoki réteg a munkahelyére, milyen megvető módon oktatta ki a kérvényező kisembert arról, hogy megszűnt ám a demokrácia, már nem a beneši szellem uralkodik, most fegyelmet, tiszteletet kell tanulni.

Prága messze volt újvártól, de most Budapest egyszeriben mérhetetlenül távolinak tűnt fel. Az emberek úgy érezték: a testvériség, a szeretet, a „magyar lélek”, amelyről oly sokat szónokoltak neki, csak tartalmatlan frázis. Aki fenn van, megveti azt, aki lenn van; akinek vezetnie kell, az parancsolgat és gyakran cinikus módon bánik a kiszolgáltatott kisemberrel.

A társadalmi feszültség tehát adva volt, hozta magával a neobarokk rendszer, a „fenn az ernyő nincsen kas” magatartás, a dzsentri hivalgás és nagyképűség, mely nem utolsósorban a nemzeti nagyság hamis tudatából táplálkozott. A nemzeti nagyságot ugyanis teljesen önkényes módon fogták fel.

Két világ között

Voltak persze pillanatok, amikor legjobb hagyományaink jutottak szóhoz, amikor humánumot, a demokráciát nem éreztük luxusnak vagy üres póznak. Ilyennek számít viszonyunk az üldözött zsidósághoz. Szólni kell erről, mert a történetírás még nem mondott el mindent. Nagy irodalma van a zsidó mártirológiának, az alapvető munkák is megszülettek már, de hogy mi történt távol a koncentrációs táboroktól, mögöttes területeken, ahol a fajüldöző kegyetlenkedés csapott össze az emberiességgel s ahol az üldözött csoport legalább erkölcsi védelemre számíthatott, az még sok adatfeltárást tesz szükségessé. Szlovákiában, északi szomszédunknál, megindult zsidó családok elhurcolása. A szlovák fasiszta állam felülmúlta kegyetlenkedéseiben a magyar rendszert. Hivatalos adatok alapján állítható, hogy 1942 tavaszán már 60 ezer szlovákiai zsidót szolgáltattak ki németeknek, hogy legyilkolják őket. Magyarország sok üldözött, életében fenyegetett ember számára jelentett búvóhelyet. Rendszerint Alsójattónál lépték át a határt (a László-féle uradalomban tarthatták meg első pihenőjüket). Ha a rendőri-csendőri szervek lefülelték őket, akkor az újvári fogdában kötöttek ki és tárgyalásra vártak, járásbíróság ítélkezett felettük tiltott határátlépés miatt. Csakhogy a bírói karban és ügyvédek között ott voltak a barátaink, közbe tudtak avatkozni. Egyetlen egy esetben sem történt meg, hogy a menekülteket kiszolgáltatták volna a szlovák fasiszta szerveknek. Nagy részük Budapestre igyekezett, s ott, míg csak meg nem kezdődött a szervezett üldözés, nyugalomban élhetett. Voltak szórványosan cseh menekültjeink is akik Pesten és a Délvidéken át Nyugatra törekedtek.

Mindezektől különbözött az újvári kommunistákkal fennálló, igaz, eléggé laza kapcsolatunk. Tudtam arról, hogy Dobosi Imre rendszeresen anyagiakkal támogatja a Vörös Segélyt, mely nem szüneteltette működését, segélyezte a börtönben ülők családjait. Talán ez volt az egyedüli formája kommunista mozgalommal való kapcsolatainknak.

Életvitelünk fő jellemzője ennek ellenére a megalkuvás volt. Ellenállásunk apró közéleti csatározásokban, fintorokban, bíráló megjegyzésekben merült ki. Hangyabolyban éltünk, melyből nem lehetett kiemelkedni. Akik közülünk valaha a társadalmi rend megváltoztatásáról értekeztek, akik átadták magukat az illúzióknak, most szellemileg kimerültek. Megtehették, hogy egy másik világ vízióját tartották ébren magukban, de vízióban nem lehet tartósan élni. A koturnust levettük és az újvári sárhoz illő vaskos csizmát húztunk fel.

Mátyás király szoborháborúja Kolozsváron (index)

2011-06-02T08:15:00.000+02:00

Mátyás a nemzetére rontott, rajtavesztett

Tóth-Szenesi Attila

2011. június 1., szerda 15:32

Újra feszült a magyar–román viszony. Bukarestben a brüsszeli Magyar Régiók Házában nyíló székely képviseleti iroda verte ki a biztosítékot, Budapesten pedig a viharos múltú kolozsvári Mátyás-szobor talapzatára visszahelyezett, a király etnikai eredetére utaló felirat váltott ki rosszallást.

"A jövendőbeli magyar kormány elkötelezett célkitűzése, hogy Romániával és Lengyelországgal – e két kitüntetett partnerünkkel – elmélyült térségi együttműködést alakítson ki" – mondta a 2010-es kampányban egy temesvári konferencián Németh Zsolt, akit a választás után a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárává neveztek ki.

A kilencvenes évek elejének fagyos légköre mára tényleg a múlté. Magyarország az EU soros elnökeként kiállt Románia (és Bulgária) idénre ígért schengeni csatlakozása mellett, a románok nem különösebben aggódtak a kettős állampolgárság miatt, Orbán Viktor és Traian Basescu román államelnök újra együtt vett részt a tavaly nyári bálványosi szabadegyetemen, sőt Basescut szociáldemokrata és nemzeti–liberális ellenzéke egyenesen azzal vádolta, hogy az orbáni egész pályás letámadást kopírozza saját hazájában.

Orbán Viktor és Traian Basescu a XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen

Van azonban egy másik eseménysorozat is, amibe két friss feszültség is beleillik: a Brüsszelben nyíló székelyföldi képviseleti iroda, valamint egy, a kolozsvári Mátyás-szoborra visszahelyezett tábla ügye. Az előbbi ügyben Magyarország romániai, az utóbbiban Románia magyarországi nagykövetét kérették be a bukaresti, illetve a budapesti külügyminisztériumba. Budapest utoljára 2009-ben kérette be Magyarország bukaresti nagykövetét, amikor visszavonták Sólyom László akkori köztársasági elnök gépének marosvásárhelyi leszállási engedélyét.

Ebbe a sorba olyan konfliktusok illenek, mint Alföldi Róbert Nemzeti Színház-igazgató később visszavont döntése arról, hogy Románia budapesti nagykövetsége a színház épületében ünnepelhesse Nagy-Románia megalakulását. Vagy egy március 15-ei ünnepi beszéd félrefordítása nyomán keletkezett álbotrány, amikor Magyarország bukaresti nagykövetét kérették be a román külügybe.

Hogy miért okozott megdöbbenést Bukarestben a brüsszeli székely képviseleti iroda ügye, az könnyen belátható. Röviden: a románokban páni félelem él minden autonómiával, illetve autonómiaköveteléssel kapcsolatban, ami érthető, hiszen 1918 előtt a Magyarországtól végül elcsatolt Erdély románsága is előbb autonómiakövetelésekkel állt elő, és csak később vetette fel a Kárpátokon túli Romániával való egyesülést. Az autonómia jelenlegi irracionalitását jellemzi, hogy még az RMDSZ sem köti politikai alkukhoz a kérdést, bár beszélnek róla, mint egy távoli jövőbe vesző kívánatos célról.

A képviseleti iroda különben a Magyar Régiók Házában nyílt meg, ami a románok szemszögéből újabb problémát vet fel. Székelyföld nem önálló közigazgatási egység Romániában, területe lefedi szinte a teljes, 90 százalékos magyarságú Hargita és Kovászna megyét – az irodát jogilag Kovászna és Hargita megyék önkormányzatai hozták létre és tartják fenn –, valamint Maros megye egy részét. A kezdeményezéshez a Maros megyei tanács is csatlakozott. Bukarestben úgy gondolják: minden ügy, amiben a székely megyék közösen lépnek fel, gyengíti a központi államhatalmat és a Székelyföldön élő románságot, akik saját hazájukban vannak kisebbségben.

1952-től különben a kommunista internacionalizmus jegyében létezett az autonóm Székelyföld, Magyar Autonóm Tartomány néven, de az 1967-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu egy tollvonással megszüntette.

De miért is lángolt fel újra a hisztéria a kolozsvári Mátyás-szobor körül, miközben a szélsőségesen magyarellenes Gheorghe Funar kolozsvári polgármester 2004-es bukása, valamint a Mátyás-szobor közös román–magyar restaurálása után a közvélemény joggal hihette: nem térnek vissza a kilencvenes évek elejére emlékeztető, a szimbólumokról folytatott, rosszízű etnikai veszekedések.

A Mátyás-szobor közös román–magyar restaurálása

A táblaügy középpontjában egy régi magyar–román vita áll: román vagy magyar volt-e Mátyás király? A kérdésnek semmi jelentősége nincs, hiszen a középkorban nem az etnikai hovatartozás, hanem a rendi eredet volt a döntő, ezt a kérdést a 19. században azonosságtudatát kereső román értelmiség kapta fel.

Az 1902-es szoboravatás a magyarság nagy ünnepe volt, az erdélyi románok érzékenységét azonban már akkor sértette a szoborcsoport egy motívuma: a Mátyás előtt hódoló moldvai zászló. (Ebben a románoknak speciel igazuk volt, mint majd látjuk néhány bekezdéssel később.) Kolozsvár első világháború utáni elvesztése után a szoborról eltávolították a magyar címert, 1932-ben pedig kikerült a talapzatra az a bizonyos, a mostani viharokat okozó tábla.

A szöveg szerzője Nicolae Iorga történész-politikus volt, az ő arcképe díszíti az egylejes bankjegyet. Iorga a dákoromán kontinuitáselmélet híve volt, a románság szerinte nemcsak Róma, hanem Bizánc leszármazottjának is vallhatja magát. Mellesleg azt is állította, hogy a székelyek elmagyarosított románok – de most ennél jobban nem érdemes belemenni Iorga munkásságába, nézzük inkább a tábla általa megfogalmazott szövegét: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.”

A kolozsvári Mátyás király szoborcsoport talapzatánál lévő bronztábla

Tény: Mátyás csakugyan vereséget szenvedett III. István moldvai fejedelemtől 1467-ben a moldvabányai csatában, ezzel viszont a hódoló moldvai zászló – amit nem távolítottak el – ellentmondásba került a tábla szövegével.

Észak-Erdély visszafoglalása után a magyarok a táblát eltávolították, majd 1945-ben a szimbolikus politizálás veszélyeire ráérző és azt csírájában elfojtani akaró szovjet hatóságok a szobor talapzatának Mátyás király feliratát a semleges Mathias rexre cserélték.

A bronztábla csak 1992-ben, Funar kezdeményezésére került vissza a Mátyás-szobor talapzatára. A helyi magyarok tiltakozásul körbe-körbesétáltak a téren, a katonaság készültségben volt, autóikból román népzene szólt. Még túl közel volt az 1990-es, több halálos áldozattal járó marosvásárhelyi román–magyar etnikai konfliktus. Funar a táblavatáson így nyilatkozott: „Senki másban és semmiféle más jelképben nem találnak inkább egymásra a románok és magyarok, mint Mátyáséban, és talán semmiféle másképp nem illusztrálja jobban a közénk telepedett ellentmondások mesterséges dimenzióját. A Iorga-felirat őszinte felhívás a megértésre, így kell fogadni és értelmezni.”

Gheorghe Funar

Funar a táblát törvénytelenül helyezte ki, de ott volt a szobor 2009-ben kezdődött felújításáig, amit magyar és román állami pénzből, magyar és román cégek bevonásával végeztek el. A tábla most ismét törvénytelenül került ki, mivel a feliratot nem hagyta jóvá az országos műemlékvédelmi bizottság.

Az ügy annál inkább meglepő, mert a közel 20 százalékos magyarságú Kolozsvárt 2009 óta a legnagyobb kormánypárt képviselője, a demokrata liberális Sorin Apostu vezeti, akinek elődje párttársa, Emil Boc volt – ma Románia miniszterelnöke, aki a felirat kihelyezése ellen tiltakozó RMDSZ-szel koalícióban kormányozza Romániát.

„A kolozsvári önkormányzat nem hajlandó eltávolítani a bronztáblát a Mátyás-szoborcsoport elől” – mondta Apostu a konfliktusról, és kitart amellett, hogy a döntés törvényes, a felújítási tervben szerepelteket hajtják végre.

Piros-sárga-kék Kolozsvár

2011-05-24T18:41:00.002+02:00

Azoknak, akik torkuk szakadtáig fasisztáznak Budapesttől Washingtonig. Azoknak a korlátolt egyéneknek, akik a nacionalizmust csak magyar jelzővel ellátva értik, használják. Jószándékúak, szimpla hülyék és politikus csúszómászók vegyesen.

Mátyás király 2005
(forrás: nemtudom)

A kolozsvári főtéren, melynek mai neve Egyesülés tér, emlékeztetvén magyarokat és románokat a trianoni döntés, mely köztudomásúlag egy évezredes álom beteljesülése volt. Kolozsvár ősi román jellegét az ősi román nemzeti színekkel hajsúlyozandó, padon, kukán, parkolásgátlón.

"A köztérségek dekorativizmusa mintát szolgáltat az egyszerű ember intim szférájának számára, és egy ilyen modell követése sokat mond az emberi lélek elfojtott büszkeségéről és kisebbrendűségi komplexusáról. A frusztrációból aztán tett lesz a képzeletben, és a félénkség eltűnik a szimbólum világában, képzeletbeli hősiességgé válva." (Transindex)

rendes, becsületes, hazafias, nemzeti kuka 2004
(kép forrása: keresem)

forrás: Orbán Katalin, Transindex

Pl. Buzás Sándor rendes román hazafi, nem egy horthysta!
(kép forrása: Transindex, Duo Van Der Mixt
aka Mihai Pop és Christian Rusu)

A közvetlen üzenet a polgár mozgósíthatóságáról szól, valamint arról, hogy az imádja, ha manipulálják. Színes tárgyai ezt jelzik: "számítsanak rám, uraim! Én egy vagyok a sokak közül... (Transindex)

Ezt már népi kezdeményezés :)))
(kép forrása: Transindex, Duo Van Der Mixt

aka Mihai Pop és Christian Rusu)

(kép forrása: Transindex, Duo Van Der Mixt

aka Mihai Pop és Christian Rusu)

ajánlott olvasnivaló vasárnap délutáni emésztéshez:

mandiner a posztfunárista, átépített Főtérről + Kolozsvár blog

pusztuló Házsongárd (transindex.ro)

2011-05-24T18:24:00.002+02:00

Gozner Gertrud
MODERN SÍRRABLÓK
Fogyatkoznak a Házsongárd műemlékei

[fotóriport] A kolozsvári temető fejfáit legtöbbször nem az idő, hanem illetéktelen kezek rombolják. A régi sírhelyek új tulajdonosakat kapnak, akik nincsenek tekintettel a műemlékekre. A Házsongárd kövei harminc éve és ma.

HIRDETÉS

A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben készült felvételek alapján próbáltuk dokumentálni a temetőben végbevitt pusztítást. A fekete-fehér felvételeket és a sírokkal kapcsolatos adatokat Gaal György, az irodalom és művelődéstörténet tanára, a Házsongárd Alapítvány elnöke bocsátotta a rendelkezésünkre.

De Gerando Antonina (1845-1914): a kolozsvári nőnevelés előfutára, iskolaigazgató. Az eredeti sírkőoszlopról lekaparták a feliratot, és új nevet kapott.

Sírjának eladása annak idején olyan felháborodást keltett, hogy végül exhumálták, és a bejárati kapuval szembeni, aHázsongárd Alapítvány állította emléktábla alá temették.

Kis Sándor (1849-1914): 33 éven át a Kereskedelmi Akadémia igazgatója, tankönyvíró.

A sírkövet két részre vágták, a felső rész a portréval a lutheránus temető egyik ösvénye mellett található a földön, az alsó rész, amely egy térdeplő fiatalt ábrázol, pedig új tulajdonost kapott a hátoldalára. A domborművet Szeszák Ferenc kolozsvári szobrászművész készítette.

Dr. gróf Kuun Géza (1839-1905): orientalista nyelvész, az Akadémia másodelnöke. A temető legművészibb síremlékénél vitték végbe vandál kezek a leglátványosabb pusztítást. A bronz leányalakot a tavasz folyamán szerették volna ellopni, de pár méter után eldobták, jelenleg a temetőőri raktárban várja a további sorsát. A bal oldali domborműről jelen pillanatban csak a koszorú hiányzik, a jobb oldalit azonban teljes egészében elvitték. A sírkőtolvajokat leginkább a fém vonzza.

Hadady Endre (1862-1938): városi főkapitány.

A sírkövet nemcsak egyszerűen megfordították, hanem az új bérlőknek gondjuk volt rá, hogy régi családnevet és címert is leverjék.

Gróf Bethlen Ferencz (1823-1893) fedőkövéről is lelopták a – szintén fém – címert.

Pósta Béla (1862-1919): régészprofesszor kriptasírja új táblával és oszlopokkal. 1982-ben a sírboltot kiadták az Ivascu papcsaládnak. A sírból kiszedett és szétvert érckoporsó darabjai még évekig látszottak a környéken.

Bácsi Balázs Márton (1824-1895): az „1848/49-es esemény bajnok” sírkövének hűlt helye. Egy vasfejfa jelzi az új lakó kilétét.

Debreczeni Márton (1802-1851): bányamérnök és eposzíró átfaragott neogótikus sírköve. Most Vadász Zoltán (1926-1989) színművész nyughelye, akinek családja átfaragtatta, és oda nem illő keresztel „koronázta” meg az obeliszket.

Joannes Szabó (1765-1858): gyulafehérvári kanonok, kolozsmonostori apát neogótikus oszlopa helyett álló kettős betonsír.

Dr. Szász Béla (1840-1898): a kolozsvári egyetem első filozófia tanára, író, költő, műfordító kis kőoszlopa helyén nemrég öntött betonsír.

Fehérváry Antal (1824-1901): színigazgató terméskő oszlopa és modern betonsírja. Leszármazottjai nem akartak lemaradni a legújabb sírkődivatról.

Dr. Stephanus Laday (1845-1936): népbiztos, törvényszerkesztő jogász monumentális angyalszobros síremléke Szabó Vera munkája. Itt az új tulajdonosnak szerencsére belefért az ízlésébe a szobor, és nem verette szét.

Fojt Jakab gyógyszerész (1723-ban hunyt el) és két fiának tumbája. A domború felirattal ellátott sírkő sajnos lassacskán széttöredezik.

Ereszes kövek a 17-18 századból: Szilágyi János ésPósalaki József, valamint családjuk nyugodott alattuk.

III. Pataki Sámuel(1766-1824) kolozsvári főorvos kidőlni készülő urnás oszlopa.

Váradi Miklós (1848-1941): színművész. A színháznak sikerült megváltania az egykori nagy művészek sírjait, és ezekbe újabb művészgenerációk temetkezhetnek. Így került a Pásztor család (Pásztor János 1929-1981) a Váradi helyére, viszont leverték az eredeti domború feliratot, és helyébe a sajátjukat vésték. A síremlék portré-domborművét szintén kicserélték.

Óvári Kelemen (1844-1925): jogprofesszor síremléke helyére épített garázsszerű betonkripta. Belsejében ortodox freskók és hat koporsónak való sírhely. Az a hír járja, hogy ez lesz a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar végső nyughelye.

Általános jelenség az egymásra épített sírok, miközben a fejfa is nyelvet cserél.

Sírcsere

A sírok bérleti díja húsz évre 400 ezer lej. A külföldre elszármazott családtagok azonban mélyen a zsebükbe kell nyúljanak: ők 3000 dollárt kell fizessenek, ha nem akarják, hogy déd-, és nagyszüleik egykori sírjánál legközelebb idegen név fogadja őket.

További infó: Gaal György (2002): Tört kövön és porladó kereszten - Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár

Iorga Mátyás királyon: temesse virágba

2011-05-24T18:08:00.003+02:00

Mátyás király előtt az illegál tábla
(mediatica.ro)

előző posztunk folytatásaként ellopjuk György Attila bejegyzését:

Kering a neten, sms-en, minden jóravaló XXI.-ik századi forradalomcsináló közegben az amúgy jóindulatú, de mégiscsak önfeladó, és kissé szégyenteljes felhívás, amitől egyáltalán nem érzem magam jobban magyarként:

"Ma 20:00-kor, Kolozsvár, Főtér, Mátyás-szobor/ Cluj, Piața Unirii, statuia lui Matia Corvin (sic!)

Úgy gondoljátok, nem helyénvaló a Mátyás-szoborcsoport előtt elhelyezett Nicolae Iorga-idézet? Ha arra jártok, takarjátok le egy csokor virággal! Hogy miért éppen virág? Mert békés. Mert tiszteletet fejez ki Mátyással szemben, ugyanakkor pedig eltakarja a tendenciózus, lejárató Iorga-idézetet. Mert nem létezik olyan törvény, mely tiltaná egy virágcsokor elhelyezését egy szobor talapzatán. Tippek, trükkök: Ne csoportosan, egyszerre menjetek: a fontos az, hogy az elkövetkező időszakban mindig eltakarja egy-két virágcsokor a táblát. Ne hangoskodjatok, kerüljétek a feltűnést: így senki nem találhat kivetnivalót a gesztusotokban. Ne viseljetek semmilyen, nemzetiségi vagy politikai hovatartozásotokra utaló jelet: a Mátyás-szobor ügye minden kolozsvári közös ügye."

Ez így elvileg még szép is, ugye. Első látásra. Aztán mégsem.... Mert az önfeladás magasiskolája, azért megnézném, maga az Igazságos mit szólna ehhez:

" Ne hangoskodjatok, kerüljétek a feltűnést: így senki nem találhat kivetnivalót a gesztusotokban. Ne viseljetek semmilyen, nemzetiségi vagy politikai hovatartozásotokra utaló jelet: a Mátyás-szobor ügye minden kolozsvári közös ügye".

Mintha még nekünk, magyaroknak kellene szégyellnünk magunk, mintha egy hátizsák trotillal lopakodnánk oda.

És persze, utána mindez románul is szépen leírva az eredeti felhívásban, ami a stupiditás teteje, legalább hadd tudják a táblaelhelyezők is, mit akarunk, hogyan, és azt is, hogy félünk. Vagy lehet, arra várunk, hirtelen megtért románok tömkelege fog dáliákkal odaseregleni a szobor elé, és bocsánatot kérnek...

Miért nem mindjárt éjszaka, titokban, négernek álcázva helyezzük el a virágokat három méterre a táblától, nehogy már bántanánk valaki érzékenységét...

A szikár tény ugyanis, hogy ez egy anonimok által elhelyezett tábla, hivatalosan, elvileg nincs gazdája. Normális világban odamegy két ember, megfogja, odébb teszi, mondjuk az első szemetes mellé. De ez nem egy normális világ. Nem, mi flash-mobot rendezünk, virágokkal borítjuk, és pont olyanok vagyunk mint a hatvanas évek hülye hippijei, fontosságot adunk és ünnepélyességet egy alapvetően provokatív cselekedetnek. Legitimizáljuk, elismerjük, hogy erővel mindent meg lehet tenni. Sőt, erő nélkül is, csak, mert megszokott félni, fene tudja, mitől, a kolozsvári magyar.

Ennél már az is jobb lenne, ha meghirdetnénk a Monitorul Oficialban, (Hivatalos Közlöny) hogy aki elveszített egy bronztáblát, Iorga idézettel, az jelentkezzen, ha meg nem jelentkezik, ügyesen le kell adni a városgazdálkodásnál, mint színesfém-hulladékot.

Restaurálás előtt, "emléktáblával"
(koliver.wordpress.com)

Mátyás király, az eredeti

Itt már Mathias Rex és rajta van a funárista tábla

A romániai magyarokról írnak a Wikileaksen

2011-05-23T18:02:00.000+02:00

index:

A Romániai Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) és a romániai magyarok helyzetével is foglalkoznak azok az amerikai nagykövetségi táviratok, amelyeket a Wikileaks hozott nyilvánosságra, írja a Krónika című kolozsvári napilap.

A hétvégén nyilvánosságra került amerikai diplomáciai táviratokból kiderül, hogy az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársai két csoportba osztották a romániai magyar politikai osztályt: a mérsékeltekre, akik fokozatosan kérnek több jogot és autonómiát, valamint a radikálisokra, akik gyorsabb reformokat szeretnének.

Besorolták a pártokat

A Wikileaksen közzétett egyik nagykövetségi iratok szerint a Markó Béla vezette mérsékeltek 1993 óta a romániai pártokkal és politikusokkal folytatott együttműködés és párbeszéd útján érték el céljaikat

A radikálisok ugyanakkor több táborra oszlanak. Közöttük megtalálhatóak az RMDSZ nehézkessége és a fiatal politikusok háttérbe szorítása miatt elégedetlen RMDSZ-tagok is. Egyesek szinte teljes területi autonómiát és oktatási elkülönülést, szegregációt akarnak az ország közepén fekvő Székelyföldnek, ismerteti az amerikai diplomáciai iratokat a Krónika.

A radikális csoportok között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT), a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ) és a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT) említik meg.

Górcső alatt az RMDSZ

Markó Bélát, aki 2011 februárjáig volt az RMDSZ vezetője, a korábbi évekről szóló iratokban a mérsékeltek vezetőjeként jellemzik, aki szoros együttműködést alakított ki a román pártokkal, és középre pozícionált alkupárttá tette az RMDSZ-t, amely baloldali és jobboldali kormánykoalíciókban is részt vett.

A nyilvánosságra került dokumentum szerint ez a politika gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen önálló magyar iskolák jöttek létre, a magyar egyházak visszakapták egykori tulajdonukat, és a magyar nyelv is használható hivatalos fórumokon. Markó ugyanakkor nem volt hajlandó párbeszédre az MPSZ-szel, sőt sikeresen megakadályozta, hogy a párt induljon a választásokon, írják.

Egy másik távirat szerint Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsos arról beszélt, hogy a román államfő, Traian Basescu áll az MPSZ megalakulása mögött, mivel így akart bosszút állni az RMDSZ-en, amiért az 2007-ben megmaradt a Nemzeti Liberális Párttal kötött kormánykoalícióban. A táviratban szó esik arról is, hogy Eckstein szerint az RMDSZ-t is elérte a korrupció, ezért ódzkodnak egyes RMDSZ-es politikusok egy erős korrupcióellenes intézmény létrehozásától. (index)

Kolozsvár, a néhai minoriták temploma (thnx, Pápa)

2011-05-22T11:53:00.000+02:00

Kolozsvár, a néhai Minoriták temploma, ma Catedrala Schimbarea la Față din Cluj

Minorita templom és rendház + keresztény törzsi háború

Minorita templom és rendház,
ma görög katolikus templom
köszönet a Pápának: 1924-ben a román rendőrség erőszakkal költöztette ki az önmagukat elbarikádozó ferences (értsd. magyar) szerzeteseket.
.........................................................
A történelem megismételte önmagát, mikor 1998 március 13-án a görögkatolikusokat nem engedték be az ugyancsak román ortodox hívek

1924-ben IX. Piusz pápa a görög katolikus egyháznak adta a templomot, hogy a kolozsvár-szamosújvári püspöki székhely katedrálisa legyen. 1948-ban, a görög katolikus egyház betiltásakor a templom a Román Ortodox Egyház használatába került.
A rendszerváltás után a görög katolikus püspökség kérte az ortodox püspökségtől az ingatlan visszaadását. Mivel a kérést elutasították, hosszas pereskedés következett. Végül 1998. február 20-án a ploieşti ítélőtábla a görög katolikusoknak ítélte a templomot, amit március 13-án reggel a görög katolikusok vissza is foglaltak. Március 20-án 1500 ortodox pap tartott körmenetet Kolozsvár belvárosában tiltakozva a templom görög katolikus kézre kerülése ellen.

A 10-es szám a Minorita-templom és rendház.

A minoriták első kolozsvári temploma és rendháza a Farkas utcában volt: a mai református templom. Aztán a reformáció idején, 1556-ban elűzték őket, s csak 1724-ben kaptak engedélyt a visszatelepedésre, akkor is csak a várfalakon kívülre. A mai Szentpéteri-templom mellett húzták meg magukat, míg 1760 körül megvették az e helyen álló Henter-házat. A tanács azonban csak 1765 után engedte meg, hogy a szerzetesek beleköltözzenek. Itt aztán imaházat alakítottak ki, hosszas alkudozással megvették a szomszédos telkeket, s elhatározták, hogy templomot építenek. A tervező, az építők nevét nem ismerjük, a munkálatok 1778-1779-ben folyhattak, de a tornyot rosszul alapoztak meg, mert 1779 szeptemberében összeomlott, a már fedél alatt levő hajót is megrongálta, s egy embert maga alá temetett.

Catedrala Schimbarea la Faţă
(Az Úr Színeváltozása-székesegyház).
kép forrása: wiki

A torony újjáépítésére Mária Terézia adott pénzt, s a tervek elkészítésére a Bánffy-palotánál dolgozó Johann Eberhard Blaumannt kérték fel. Őt dicséri ez a harmonikus, érett barokk homlokzat es torony. A latin nyelvű kronosztichonos feliratbol (IsthaeC tUrrIs erat trIstI prostrata rUina / restItUIt CleMente / aUgUsta TheresIa Dono. [Ez a torony gyászosan összeomlott, a felséges Terézia kegyes adományából ujjáépült]) az 1782-es évszám olvasható ki. A toronytető az 1798-as tűzvészkor leégett, azutan csak egy ideiglenes sisakot kapott, mig a mult század végen helyreállították eredeti barokk tetőzetet.

A templom 44 méter hosszú, 15 méter széles, hajójának belső magassága 13 méter, tornya 26 méter. Homlokzatának érdekessége enyhén ívelő megoldása: a torony nem szögletesen kapcsolódik a hajó zárófalához, hanem beleolvad a homlokzatba, dinamikus hatást keltve. 10 méter magasan a homlokzatot párkány zárja le, ez választja el a toronytól, s dór fejezetes, dupla falpillérek biztosítják a függőleges tagolást. A templomban hét szép barokk és empire síremlék volt. Különösen a császári helyőrség tisztjei, az örmény kereskedőcsaládok jártak ide, támogatták pénzükkel a rendet s temetkeztek a kriptába. A múlt századfordulón a fiatal asszonyok és lányok látogatták a vasárnap déli misét, melyet ''szépek miséjeként'' ismert a köztudat. 1908-ban Lohr Ferenc finom freskókkal díszítette a mennyezetet.

A főhatalomváltozást követően a pápa a román görög katolikusoknak adta a templomot székesegyházul (1926), aztán 1948-ban ez is az ortodoxoké lett, ikonosztázzal fedték el az oltárt, a belső teret, a freskókat a felismerhetetlenségig befüstölték, a magyar múltról tanúskodó síremlékeket pedig egytől egyig elpusztították. A görög katolikusok vallásuk 1990-es újbóli engedélyezése után harcba indultak e templom visszaszerzéséért. Miután 1998 februárjában a bukaresti ítélőtábla is őket nyilvánította jogos tulajdonosoknak, március 13-án kisebb dulakodással sikerült visszafoglalniuk a templomot.

A rendház magvát a Henter barokk egykori háza alkothatta, a háromféle boltozástípus mutatja, hogy ahhoz még két házat csatoltak, egységes homlokzatot alakítva ki az épületnek. A templom melletti Henter-ház reneszánsz emléke a kiskapunál latható szemöldökkő. Az emeleti ablakok fogrovatkos parkanyzatait valamelyik reneszansz ablakkeretrol mintaztak. A középső ablakközt a minorita rend es alatta a Haller-család nagymeretű, egykor színes címere díszíti. A Hallerek e rendház jótevői, patrónusai lehettek.

A foldszint ablakait egykor barokk rácsok védelmezték, a századforduló óta összevissza vágott kirakatok foglalták el helyüket. 1995-ben a rendház-épületet is visszakapták a görög katolikusok, ide rendeztek be esperesi hivatalukat.

Nagyobb térképre váltás

cím: Kolozsvár (Cluj, Romania)

Bulevard al Eroilor, nr. 10.

Ábel székely mustár

2011-05-22T08:42:00.000+02:00

Ábel székely mustár

Óva intünk mindenkit. Achtung és warning. A nagy nemzeti revival élelmesei in eksön: Ábel székely mustár. Mikor a marketinges duma és a dizájn lórúgással jobb, mint maga termék. Nagymami házias csomagolása, székely testvérek, székely kapu, Ábel a rengetegből, "természetes termék", rovásírás, matyóminta, honfibú.

Sírjunk együtt.

reklámblabla: 5 pont
Minőség: nincs neki olyanja

Bőgatya székely kollégának vásároltam, aki mellesleg ínyenc hobbiszakács, oszt tessék, hála neked:

Bőgatya üzenete: a mustár az katasztrófa
pula calului
Klapanciusz üzenete: háááááááááááááááááááááááááááááááááááá
székely geci
lógeci
Bőgatya üzenete: komolyan tatti
Klapanciusz üzenete: átbasszák a mogyorókat
Bőgatya üzenete: a sima román mustár fincsi
de ez ?
Klapanciusz üzenete: mán mindent el lehet adni, ami szekuj. egyed, székely, a pénzedet akarjuk
Bőgatya üzenete: ha ha, romány kommentár
Klapanciusz üzenete: nem kiköp, hanem lenyel!

Ábel
természetes termék

rekláminterjú:

A termelést egykor Küküllőkeményfalván egy családi házban kezdték, de mára a falu bejáratánál, egy impozáns piros-fehér-zöld modern épületben folyik a gyártás.
– Honnan született az ötlet, hogy mustárgyártásba kezdjenek itt, Székelyföldön, ahol eddig nemigen volt ennek hagyománya?

Lelőhely: CBA
forgalmazó: spiritus.co.hu

SZÉKELY TERMÉKEK - Ábel Székely Mustár

A székely ember egyéniségében hordozza a természetes vonásokat, amit őseitől örökölt. A Székely Mustár hagyományos erdélyi székely recept alapján kizárólag természetes alapanyagokból készül.

A mustármagot a történelmi idők kezdete óta ismerik és felhasználják fűszerként, erre már Kr. e. 3000-bol származó sumer szövegekben is található utalás. A mustárt a görög és római irodalom, valamint a Biblia gyakran említi; az Újszövetségben az apró mustármag a hit jelképe. Hippokratész más ókori orvosokkal együtt gyógyszerként alkalmazta sokféle betegségre, később azonban inkább fűszerként és ízesítőszerként kezdték használni. A fűszerek közül ma világviszonylatban a mustárt forgalmazzák a legnagyobb mennyiségben. Főleg a Föld mérsékelt övi területein termesztik, elsősorban Kanada és Amerika nagy síkságain, valamint Magyarországon és Nagy-Britanniában.

Székely mustár

Mind a fehér, mind a szareptai mustár magja gömbölyű, szagtalan, enyhén csípős ízű. A fehér mustáré világossárga, kb. 2,5 mm átmérőjű, a szareptai mustáré közel azonos méretű, ám sötét sárga. A mustármag 30-40% növényi olajat és valamivel kevesebb fehérjét tartalmaz, valamint a mirozin nevű eros enzimet. Szárazon vagy porrá őrölve a magvak szagtalanok, ám rágáskor, vagy ha az őrleményt víz éri, a beinduló kémiai reakció eredményeként olyan olaj keletkezik, amely eredetileg nem volt jelen a magban. A szareptai mustár esetében csípős szagú, fanyar ízű illóolaj jön létre, a fehér mustárban a reakció eredménye az enyhe illatú, nem illékony szinalbin mustárolaj, amely a nyelven meleg érzetet kelt.

gyártja: SC IOLIMEX SRL
cím: com. Bradesti
Sat. Tarnovita 1/c (Küküllőkeményfalva)
Jud. Harghita, Cod postal: 537027
Romania
Tel/fax: +40266247080
web: www.iolimex.com (erősen under construction az angol nyelvű honlap)
email: infocenter@iolimex.com

Mátyás király szobra restaurálás után

2011-05-21T20:03:00.001+02:00

„A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldova-bányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult”. (Iorga-Funar produkció)

Ezen az oldalon lehet szavazni a kolozsvári Ziua internetes oldalán, hogy ne kerüljön vissza a régi Funar-tábla a hazugságaival a frissen felújított Mátyás szoborcsoport talapzatára:

http://www.ziuadecj.ro/eveniment/sondaj-ziuadecjro-ce-ar-trebui-sa-faca-primaria-cu-placuta-lui-iorga--66520.html

Erre a szövegre szavazzatok:

Sa renunte cu totul la expunerea ei

azaz: "Mondjanak le teljesen a visszahelyezéséről"

Mégha nem is ez lenne a letiltás biztos eszköze, az újság véleménye is ér valamit majd! Ez is egy segítség lehet...

Küldjétek el ismerőseiteknek is az értesítést!

részletek a fészbukkon

Mathias Rex

Mátyás szobra és a Iorga-féle megállapítás

A kolozsvári önkormányzatban nem tárgyaltak a vitatott tábla visszahelyezéséről
CIKK | ÁPRILIS 23, 2011 - 09:17 | BEKÜLDŐ: N.N.
A kolozsvári polgármesteri hivatalban nem tárgyaltak arról, hogy visszahelyezzék-e a Mátyás király szoborcsoport talapzatára azt a táblát, amely egy román történész vitatott megállapítását tartalmazza – jelentette ki csütörtökön László Attila, a város alpolgármestere.

Az elöljáró azt követően nyilatkozott, hogy Radu Moisin, a város másik alpolgármestere egy helyi román lapnak kijelentette: a polgármesteri hivatal kérvényezni fogja az illetékes regionális műemlékvédelmi bizottságnál a szóban forgó felirat visszahelyezését a szoborcsoport fő alakját tartó talapzatra vagy a szobor közelébe.
Ez a felirat Nicolae Iorga egykori történész Mátyás királyról szóló megállapítását tartalmazza. A táblán a következő mondat olvasható: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldova-bányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult”.
László Attila elmondta, hogy ezt a táblát először a szélsőségesen nacionalista és fasiszta eszméket valló, a két világháború között tevékenykedő Vasgárda tagjai helyezték fel a szobor talapzatára 1932-ben. Az 1940-es magyar bevonulás után eltávolították a táblát, majd 1992-ben a nacionalista Gheorghe Funar volt polgármester kezdeményezésére került ismét vissza a szobor talapzatára. A feliratot a szoborcsoport tavaly befejeződött restaurálása nyomán távolították el a talapzatról.
Magát a kezdeményezőt, Radu Moisint nem sikerült megkérdezni. A polgármesteri hivatal sajtóosztálya nem tudta megerősíteni László Attila közlését, vagyis nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy a hivatal kérvényezte-e vagy sem a tábla visszahelyezését a műemlékvédelmi bizottságtól. A Mátyás király szoborcsoport ugyanis műemléknek számít, ezért ennek a testületnek a jóváhagyásával lehet csak visszahelyeztetni a táblát.
Adrian Borda műépítész, a Kolozs megyét is magában foglaló romániai regionális műemlékvédelmi bizottság tagja elmondta, hogy a legutóbbi ülésükig nem kaptak a tábla visszahelyezésére vonatkozó megkeresést.
A műépítész személyes véleményének is hangot adott. Elmondta: szerinte kicsi a valószínűsége annak, hogy a bizottság jóváhagyja a tábla visszahelyezését, hiszen Funar annak idején műemlékvédelmi és építkezési engedély nélkül, tehát törvénytelenül helyezte el a talapzatra a feliratot. Borda szerint a bizottság ugyanis már akkor sem értett egyet ezzel az ötlettel.

SONDAJ ziuadecj.ro: Ce ar trebui să facă Primăria cu plăcuța lui Iorga?
de Ziua de Cluj, 13 mai 2011, 09:28 citiri:16682, comentarii:61
Plăcuța lui Nicolae Iorga, care s-a aflat pe monumentul lui Matthias Rex, dar nu mai este acolo, naște multe controverse în oraș. Și în afara lui.

Plăcuța fostă pe monumentul lui Matei Corvin, ”Biruitor în toate războaiele, învins doar la Baia, de propriul său popor” (N. Iorga), divizează Clujul. Românii, în cea mai mare parte, cer reamplasarea ei, iar o bună parte dintre maghiari nici nu vor să audă. La mijloc au picat 30 de intelectuali din Cluj și Iași, care cer ca plăcuța să fie expusă.

”Nu este obligatoriu ca ea să fie reamplasată pe monument. Poate fi la fel de bine expusă într-un muzeu. Noi cerem ca ea să nu se piardă, pentru că face parte din istoria monumentului” a explicat academicianul Ioan Aurel Pop.

Istoricul clujean Vasile Lechinţan se conduce după principiul ”ori la bal, ori la spital”. El cere ca, dacă plăcuţa lui Nicolae Iorga nu va fi reinstalată pe statuia lui Matei Corvin, atunci actuala inscripţie - "Matthias Rex" - să fie înlocuită cu "Mathias Kiraly", pentru că aceasta este cea originală. ziuadecj.ro vă invită la dezbatere. Ce ar trebui făcut cu plăcuța lui Iorga?

Cristian Paţurcă emlékére

2011-03-12T20:57:00.000+01:00

"Mai bine haimana decât trădător/Mai bine huligan decât dictator/ Mai bine golan decât activist/ Mai bine mort decât comunist". (Inkább csavargó, mint áruló / inkább, huligán, mint diktátor / Inkább csöves, mint aktivista / inkább halott, mint kommunista (Cristian Paţurcă)

Cristian Paţurcă (September 10, 1964 – January 18, 2011)[1] was a Romanian composer.
Paţurcă was born and died in Bucharest. He was the composer of a song called (Imnul Golanilor - The Hooligans’ Hymn) that inspired Romanians in their struggle against vestiges of the Communist government.

The president of Romania, Traian Băsescu, awarded Paţurcă the National Cross in April 2010 for faithful service, 20 years after he composed the song.

Paţurcă died on January 18, 2011 at the age of 46, after a long battle with tuberculosis.

Középkori Kolozsvár (poszter)

2011-03-12T08:54:00.001+01:00

A poszterek A2-s méretben megvásárolhatóak a Donát Alapítványnál.
A középkori Kolozsvárt idézi Kürti Andrea rajza, amelyet most falikép formájában bocsátunk az olvasóink rendelkezésére.
Reméljük, hogy sok gyermekszobát, osztálytermet díszít majd ez a kép. Ezzel készülünk a Kolozsváros. Milyen város? remélhetőleg hamarosan elkészülő második kiadására, a román nyelvű kiadásra, illetve a II. Kolozsvári Magyar Napokon bemutatandó következő kötetre, amely az Erdélyi Fejedelemség és a reneszánsz korszakával foglalkozik.
Részletek itt:
http://kolozsvarosmilyenvaros.blogspot.com/

Parazitii: Fuck you, Romania

2011-03-06T12:19:00.000+01:00

Paraziták! Felforgató elemek :)

A román zenekarok keményebbek a magyaroknál: el tud képzelni egy "Fuck you, Magyarország" c. dalt? Figyelem, itt szégyentelenül uszítanak a politikai elit ellen, a dal címe tkp. a "kurvaország" megfelelője, szarok bele, szarok rátok, szarok az országra, baszódjatok meg, etc., egy politikus cinikus szavai, cinikus választási szlogene :)))

Parazitii - fuck you romania

Morometzii: Ébredj, Románia

2011-03-06T12:13:00.000+01:00

Trezeste-te, Romania. Hangulatos uszítás a politikai elit ellen, lángok, kék fény, rap.
(Aztán őket is megvették kilóra, shállálálá, egyik párt választási csatadala lett :)))

Vezi mai multe din Muzica, Videoclipuri pe 220.ro

Késő-Ceausescu styl

2011-02-28T14:50:00.002+01:00

A legjobb, a mi panelből adható. Luxuspanel a Kárpátok Géniuszának utolsó éveiből.
A Nicolae Titulescuról elnevezett Pata utca eleje.

hasonló panelbarokk a Marasti lakónegyedben

Roland Garros

2011-02-28T05:39:00.001+01:00

Merész

Rolland Garros

nr. 2 Strada Horea (Állomas utca)
Kolozsvár 400038, Románia
0264 434 952

Kolozsvár, Cipariu tér, görög katolikus templom

2011-02-26T14:43:00.001+01:00

Görög katolikus templom a Cipariu téren. Elfogyott menet közben a pénz egy újabb hatalmas templom felépítésére, már egy évtizede torzítja a várost.

P-ţa Cipariu (Heltai tér)

a Sztanka

2011-02-25T15:03:00.001+01:00

Ez is első román Kolozsváron, éljen Funár.

Stanca

Dr. Dominic Stanca

1892 - 1979

intemeietorul acestui

"Spital de femei"

primul spital romanesc

din Cluj -martie 1919.

22.oct.1992

Dominik Stanka alapította első női román korház Kolozsváron, 1919-ből.
Jelenleg szülészet.

cím: Külső Magyar út, Bdul 21 Decembrie 1989
további kolozsvári képek
kapcsolódó: az első román polgármester, az első román iskola, Baba Novac

Horia Sima Forever

2011-02-25T14:05:00.004+01:00

Fasza kis logikatanár, aki egy fasiszta-antiszemita Vasgárda vezetőjeként írta be nevét a wikipédiába. A román Szálasi, de ő megúszta a kötelet, spanyol számüzetésben halt meg, a rendszerváltást megérve.

Horia Sima (July 3, 1907—May 25, 1993) was a Romanian fascist politician. After 1938, he was the second and last leader of the fascist and antisemitic para-military movement known as the Iron Guard.

A Vasgárda (románul Garda de Fier) nacionalista, antiszemita és magyarellenes náci mozgalom volt Romániában 1927-től a második világháború éveiig.

Iancu, gyere és tegyél igazságot

2011-02-23T13:35:00.001+01:00

Probably the toughtest ad in Romania.
Ilyen durva reklámplakátot még nem láttam.

Iancu ugyebár a magyargyilkolásról nevezetes, a szadó kizsákmányoló viszont havasalföldi bojárnak van öltözve. Ki érti ezt?

Iancu, lucrurile sunt la fel si acum.
Jankó, a helyzet változatlan most is.
Gyere és tegyél igazságot.

A videó ugyancsak ütős: Farkas Dumitru zenéjére disznót lopnak napjaink gonosztevői, de a falusi nép kitódul a kocsmából és elkapja a rosszfiúkat. Utána buli, Kuszturicásan.

Cert e ca spotul e bine facut si strategic nu e rau gandit. Cu toate astea ii lipseste insightul, spotul fiind construit simplu pe un caz tipic din zilele noastre. Hotii care dau buzna si fura oratanii din curtile oamenilor sunt insa un pic mai bine dotati, porcii fiind urcati intr-un jeep. Iancu este un individ popular de felul celui pe are il intalnim prin crasmele din mediul rural si care se transforma intr-un justitiar in momentul in care aude zarva facuta de pagubita. Foarte bine ales este si numele crasmei “La Oaste” , acesta fiind si indemnul eroului catre cei din jur. Acesta are o dubla semnificatie, aducand aminte de chemarea clasica din vechime prin care erau mobilizati flacaii dar poate fi si un indemn catre consumatori sa mearga la crasma si sa dea pe gat un pahar de brandy. In final hotii sunt opriti si toata lumea petrece. Prezenta in spot a unui icon precum Dumitru Farcas (nea Mitrut) ajuta desi nu l-as categorisi ca un endorser. Am cautat sa identific un USP in spot dar imi e destul de greu insa in principiu nici nu prea e nevoie pentru ca produsul are nevoie doar de buzz. Sloganul de la sfarsit imi sugereaza gradul mare de alcolizare dar si un posibil statement de seriozitate. In plus, romanii din acest segment au mereu senzatia ca sunt nedreptatiti, desi de cele mai multe ori problemele si le fac singuri, si sunt mereu in cautarea unor justitiari care sa le vina in ajutor. Si stim cu toti ca nu de putine ori “justitiarul” suprem este alcoolul. Bagaaaaa nea Mitruuuuuuut!

és a cégről:

PRODVINALCO Cluj, unul din cei mai cunoscuţi producători de băuturi alcoolice din România, organizează în perioada 3-18 noiembrie 2005 o nouă promoţie pentru consumatorii produselor sale. În această perioadă aveţi toate şansele sa vă întâlniţi cu Caravana IANCU, oriunde aţi fi pe parcursul ţării.

Aşteaptă-ne în localul tău favorit cu un pahar de IANCU în mână sau, dacă te-ai dezmeticit mai târziu, cumpără pe loc de la bar 100 de ml. Arată-ne că eşti consumator de brandy IANCU, iar noi te invităm să intri în joc. Extrage un jeton din bolul cu surprize, citeşte numărul de pe el şi află ce premiu ai câştigat. Poţi câştiga pe loc unul din următoarele premii : şepcuţe, brichete, cartoane de chibrituri, sticle de brandy IANCU sau tricouri. Şi atenţie : fiecare jeton este câştigător !
Caravana IANCU reprezintă pentru compania PRODVINALCO Cluj un prilej de a se apropia de consumatorii fideli, dar mai ales o modalitate eficientă de abordare a unor segmente noi de consumatori. “Caravana IANCU este un eveniment deosebit de plăcut pentru noi, deoarece ne aduce exact acolo unde dorim să fim: în mijlocul prietenilor noştri”, afirmă directorul general al PRODVINALCO Cluj, ing. Mircia Todea.

IANCU este o băutură extrafină de tip brandy, produsă după o reţetă unică în ţara noastră. Este obţinut din alcool de cereale şi vin de calitate superioară, cu un gust catifelat ce satisface chiar şi cele mai exigente preferinţe ale consumatorilor de brandy. Este cel mai apreciat brandy în Ardeal, cunoscătorii spunând despre el că le dă …bărbăţie şi virtute!
IANCU este produs de PRODVINALCO Cluj, companie care se află pe locul trei în topul producătorilor de alcool şi este liderul pieţei de ţuici şi rachiuri naturale.

Az első román iskola Kolozsváron

2011-02-22T12:53:00.018+01:00

funarista emléktábla, visszafogottan úszító stylben

In aceasta cladire si-a avut sediul

prima scoala romaneasca

din Cluj-Napoca.

Infiintata in anul de gratie 1853, dupa secole de intuneric si intoleranta.

Dezvelita la 24 aprilie 1998.

Ebben az épületben volt a székhelye Kolozsvár-Napoca első román iskolájának.
Megalapítva az 1853-as kegyelmes évben, évszázadok sötétsége és intoleranciája után.

Napoca utca 8
(Belső Szén > Jókai > ma Napoca)

Ha Funárgyuri, akkor ez az emléktábla is emlékezetes. A komcsik még megelégedtek a Szabók Bástyájának kertjének szoborral való beültetéséről (hja, minden román hősnek szobrot Kolozsvárra)

cafe enigma

2011-02-21T12:46:00.000+01:00

Nume Enigma Cafe
Adresă
Centru » Str. Iuliu Maniu nr. 12 (am. Szentegyház utca, félúton Avram Iancu és a Főtér között)

Csendes utca a kolozsvári belvárosban, romos belső, egy lehulló tégla átszakította a napernyőt. Árak is vannak, diákkocsma létére khm.

repül a nehéz kő

szöveglopás a transindex bloodymary rovatából:

Szentegyház utca

Mr. Green
Amikor beléptem, az első benyomásom az volt, hogy nagyobb, mint amekkorára emlékeztem. Helyenként kellemesen romos, zuzmós falak, ropogó apró kavics a földön, kényelmesnek tűnő kerti padok, székek, és egyéb ülőalkalmatosságok. Jólesően heterogén berendezés, kicsit olyan összeverbuvált jellege van, de nem zavaró.
Csak néha hallatszik be az útról holmi autózúgás, amúgy elég csendes és nyugodt környezet. Az a fajta hely, ahol hajnalig lehet filozofálni az élet nagy kérdéseiről a haverokkal, feltéve ha a pincérek hagyják.
Kissé meglepő és mondhatni kellemetlen élmény volt az egyik napról a másikra 1 lejjel dráguló sör (egy Beck’s most már 6 lej), viszont ez jó eséllyel a fesztivál számlájára írható, akárcsak a nem éppen higiénikus mellékhelység.
A kiszolgálás is hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis a pincérek kevesen vannak egy ekkora méretű publikum ellátásához. A pincérekből mindössze kettő volt a kerthelységbe „beosztva” szolgálatra, és nem tudtak elég hatékonyak lenni, láthatólag nem is akartak a helyzet magaslatára emelkedni. Apró kellemetlenségek ezek, van, aki ezt nagyon zavarónak találja, van, aki nem annyira. Ha átveszed a hely hangulatát, akkor biztos nem fogsz sokáig azon problémázni, hogy hol késik a következő söröd…

dohányozni szabad

Ms. Red
A hely kellemes, már ami a szó szoros értelmében vett helyszínt és a berendezést illeti. És ezzel el is soroltam mindent, ami kellemes az Enigmában. Jöjjön a szívlapát.
A hely drága – 5 lej a legolcsóbb sör (azaz pofából szerepel az itallapon Bergenbier is normális áron, de az éppen mindig elfogyott). Az első csuklás után jön a másik, amikor helyben kifizettetik velem. Úgy látszik, nem feltételezik rólam, hogy ha van 5 lejem egy sörre, derogál nekem fizetés nélkül távozni. Azt sem feltételezik rólam, hogy talán máskor is ide szeretnék jönni, és ezért kifizetem a sörömet.
Eltelik néhány nap, és amikor venném elő az 5 lejt az aktuális sörre, rám szólnak, hogy csucsu, az már 6 lej. Persze rögtön feltevődik a kérdés: akkor holnapután 7 lesz, nyár végére meg ki se merem számolni, mennyi?
Hogy a teraszon zajló TIFF-vetítések miatt emelték meg az árát, az engem mit sem vigasztal, sőt, így még csúnyább húzásnak tartom, amiért nem volt elég nekik az amúgy is többszörösére ugró forgalomból adódó plusz nyereség.

sörözésre találták fel

romos Titok

Szentegyház/Iuliu Maniu 12. szám, a szabadtéri vetítések egyik helyszíne
>> TIFF INSIDE: Mihai Chirilov egy napja >>
De sebaj, az Enigmában lehet ingyen is üldögélni: amikor egyedül surranok be az ajtón, elhúzok a budoárszerű, sötét belső termek előtt – oda amúgy sosincs kedvem beülni, kriptaszerűen nyomasztó a hangulat. Utána leülök egy olyan társasághoz, akik már rendeltek, és íme: negyven percen keresztül lélek se jár arra.
Pedig én meg szeretnék inni egy kávét, de a pincért sem leszólítani, sem lemeszelni sem lehet, lévén hogy közelünkbe sem dugja az orrát. Akkor már legalább ingyér’ pisil egyet az ember. Azaz pisilne, ha lenne hol.
A saccperkábé százötven, talán kétszáz férőhelyes vendéglátóipari kétség összesen kettő darab vécéfülkével rendelkezik, ezen aztán osztozzanak lányok, fiúk, bent és kint ülők. És még meg is néznek csúnyán, amikor a férfiak számára kijelölt, amúgy a másiktól semmiben nem különböző lyukba zárkózom be, lévén hogy éppen az szabad.
Ha lehet egy kérésem: ne hívjatok az Enigmába kocsmázni.

kétes védelem lehulló téglák ellen

Enigma, mint Titok

Mr. Grey
Tudom, hogy elfogult vagyok a kerthelyiségekkel szemben. Egyszerűen szimpatikusak. Jó, ha ropog a murva az ember lába alatt, és az sem zavar, ha kicsit beleszorulnak a székek. És az sem, hogy a kovácsoltvas-mintázatú asztalra csak statégiai pontokon helyezheted el az italodat. A Szentegyház / Iuliu Maniu utca amúgy is a kerthelyiségek hazája vagy mije Kolozsváron – lejjebb az utcában hajdanán az Ursus működtetett egy sörudvart (kertet, a hely azóta üres és romos).
Tény, hogy az Enigma nem a legolcsóbb helyek közé tartozik Kolozsváron, de erre az a válasz, hogy nem sört, hanem koktélt érdemes itt inni. A likőrös jegeskávét ajánlani tudom. Pirospont jár azért, hogy a jegestea valódi teából készül (igaz, filteres, de legalább nem Nestlé és társai). Negatívum, hogy minden egyes kört ott, az asztalnál kell fizetni – valószínűleg korábban többen próbálták az ajtón kislisszolással megkerülni az Enigma árpolitikáját. Ezzel együtt kicsit pofátlan, amit művelnek az Enigmások.
De mondom, elfogult vagyok a kerthelyiség műfajával szemben. Jó lenne egy egész nyarat ellebzselni egy ilyenszerű kocsma törzsvendégeként, és közben megírni életem főműveit, már ha lennének.

árlap

Főtér, automobilia über alles

2011-02-21T04:42:00.001+01:00

A Rákóczi-út kivájt-kibelezett épülétei, az autósforgalom érdekében megnövelt úttest.
Ez itt a Kolozsvári mutáció.

A Mauksch–Hintz-ház Kolozsvár Főterének sarkán álló műemlék épület, a város első gyógyszertára.
A ház klasszicista homlokzata az 1820-as évekből származik; a földszint és a pince azonban a reneszánsz korra utal. Az egykori iroda helyiségében található 1752-ből származó magyar nyelvű freskó a gyószertár történetét vázolja. A freskót 1898-ban Koleszár András restaurálta.

A város tulajdonában álló gyógyszertárat 1573-ban alapították és 1735-ig az egyedüli volt Kolozsvárott. A város eredetileg provisorokkal működtette, csak 1727-ben került magánkézbe. Első tulajdonosa Schwartz Sándor, majd 1752-től Mauksch Tóbiás volt. 1851-ben öröklés útján került a Hintz család tulajdonába, ezután kapta a patika a Szent György nevet. Az épületet a városi tanács bizottsága 1902-ben országos vagy városi védelem alá helyezendő műemléknek minősítette. Az épület sarkánál az árkádos gyalogátjáró 1960-ban épült.

A gyógyszertárat 1948-ban államosították és bezárták. A Hintz család leszármazottai az 1970–1980-as években kivándoroltak a Német Szövetségi Köztársaságba.1989 után a Hintz család leszármazottai bejelentették a ház visszaigénylését.

Az épületben jelenleg Gyógyszerésztörténeti Múzeum működik, amely több mint 3000 kiállítási tárgyat őriz: edények, prések, mozsarak, mérlegek, laboratóriumi műszerek, gyógyszertári bútorok, gyógyszerek, vények, középkori gyógyszertári pecsétek. A múzeum létesítését Orient Gyula kezdeményezte a századfordulón. 2000-ben a múzeum csőtörés miatt beázott, ezért két évig bezárták. (wiki)

Deák Ferenc utca (Eroilor/Hősök utca) I. rész

2011-02-21T00:20:00.008+01:00

Félgyalogos útca, Kolozsvár korzója, mely a Főteret (Uniri) a Bocskai térrel (utóbbi erősen nemzetivé átépítve) összeköti.

Térkép a Belvárosról, a régi magyar utcanevek feltüntetésével

Az utca korábbi román neve Petru Groza volt (a második világháború utáni első román miniszterelnökről), jelenleg Eroilor vagyis Hősök utcája. Látnivalók:

Kendeffy-palota
Minorita templom
Bolyai János szülőháza
Memorandisták emlékműve

Az utca gyalogos zónájában működik Románia legnagyobb WiFi hotspotja, amely ingyenes hozzáférést biztosít az internethez

The biggest quillotine in Kolozsvár (Cluj, Romania)

Nagyobb térképre váltás

Szöveg kolozsvar.ro, fotók sk.

Cercul Militar (Tisztikör)

A Bethlen utcan túl a Tisztek Haza modern épületét találjuk. Ezt a Kereskedelmi és Iparkamara építette, Ion Anton Popescu bukaresti mérnök tervei szerint, tözsdepalotának. A négyszintes épületben a tőzsdetermen kivul erkélyes mozit, kávéházat, bárt, tánctermet is kialakítottak. 1931. november 29-én tartottak ünnepélyes megnyitóját. Mivel az iparkamara nem tudta fizetni a költségeket, a hitelező Albina Bank tulajdonaba ment at az épület; az 1940-es évek végén államosították, s a hadsereg kapta meg.

Hozzáadott érték:

Cercul Militár, Tisztikaszinó
a Deák utca és a Bocskai tér sarkán

az épületet
Ion Antin Popescu
tervezte

A Kiraly utcabol akár az Egyetem utcán és a Főtér déli során végigmenve, akár a Minorita utcán, illetve a Bethlen utcán keresztül, akár a Bábszínház átjáró udvarát használva, a Deák Ferenc utcába jutunk. Tekintélyes szélessége s a Főtérbe való nyílt betorkollása sejteti, hogy ez volt a középkori város főutcája. A Főtér folytatásának számított: középen a piacosok helyezkedtek el, járdái miatt a mult században sétalóutcává lett.

A várfal irányában az utca rendre szűkül. Hagyományos neve a Közép utca. Miután a várfalon és a téren túl keleti irányban folytatása is kiépült, ez lett a Belső-, az pedig a Külső-Közep utca. A századfordulón a ''haza bölcséről'', Deák Ferencről nevezték el, azután viselte I. Ferdinand felesége, Maria királyné (Regina Maria), Molotov, Dr. Petru Groza nevet. 1990-től Hősök útja (Bulevardul Eroilor), emlékeztetve az 1989-es tragikus eseményekre, amikor is a Főtér felőli végén, a Városháza és a Continental Szálló közötti szakaszon kezdődött az a tüntetés, amely a Ceausescu-diktatúra végét jelentette. A Continentalnál estek el az első hősök. Ott több emléktábla is utal rájuk. Az utca Főtér felőli mindkét oldalán valamikor reneszánsz házak állottak, ezekből ma már csak egy-egy boltozat, szemöldökkő maradt meg. A XIX. század elején ide is többnyire két-három telket egyesítő főúri paloták, módos polgárházak épültek, melyeknek egy része a XX. század fordulóján újabb módosításokon, esetleg teljes átépítésen esett át.

a Bábszínház átjáró

titkos átjáró, belső udvar a Bábszínháznál

bomba, graffiti, érdektelenség

Memorandisták, nyaktiló, tetején a tízparancsolat kőtábláival

Memorandisti
Funar építészeti öröksége

A Városháza előtt a járdaszigeten a Memorandisták 1994-ben emelt, guillotine-ra emlékeztető harangos emlékműve áll. Mint a Redutnal utaltunk ra, 1894-ben zajlott ez a per, s annak századik évfordulóját ünnepelték e méreteiben eltúlzott ''műalkotás'' leleplezésével. (...) A Deak Ferenc utca járdaszigeten 1915-től 1919-ig már állt egy szobor: Kolozsvari Szeszak Ferenc alkotasa, a Kárpátok Őre. Az első vilagháború hősi harcaira és áldozataira emlékeztetőn állitották ide, s lepleztek le 1915. augusztus 18-an, Ferenc József születésnapján. Egy ötlépcsős emelvényre helyezett székelykapu-fedél alatt magyaros mintájú köpenyegben őrt álló, kezében fegyvert tartó katonát ábrázolt.

Minorita templom és rendház

A 10-es szám a Minorita-templom és rendház. A minoriták első kolozsvári temploma és rendháza a Farkas utcában volt: a mai református templom. Aztán a reformáció idején, 1556-ban elűzték őket, s csak 1724-ben kaptak engedélyt a visszatelepedésre, akkor is csak a várfalakon kívülre. A mai Szentpéteri-templom mellett húzták meg magukat, míg 1760 körül megvették az e helyen álló Henter-házat. A tanács azonban csak 1765 után engedte meg, hogy a szerzetesek beleköltözzenek. Itt aztán imaházat alakítottak ki, hosszas alkudozással megvették a szomszédos telkeket, s elhatározták, hogy templomot építenek. A tervező, az építők nevét nem ismerjük, a munkálatok 1778-1779-ben folyhattak, de a tornyot rosszul alapoztak meg, mert 1779 szeptemberében összeomlott, a már fedél alatt levő hajót is megrongálta, s egy embert maga alá temetett. A torony újjáépítésére Mária Terézia adott pénzt, s a tervek elkészítésére a Bánffy-palotánál dolgozó Johann Eberhard Blaumannt kérték fel. Őt dicséri ez a harmonikus, érett barokk homlokzat es torony. A latin nyelvű kronosztichonos feliratbol (IsthaeC tUrrIs erat trIstI prostrata rUina / restItUIt CleMente / aUgUsta TheresIa Dono. [Ez a torony gyászosan összeomlott, a felséges Terézia kegyes adományából ujjáépült]) az 1782-es évszám olvasható ki. A toronytető az 1798-as tűzvészkor leégett, azutan csak egy ideiglenes sisakot kapott, mig a mult század végen helyreállították eredeti barokk tetőzetet.

terjeszkedő
vallásosság
(Deák Ferenc utca)

új betelepülő a Deák Ferenc utcába,
Kolozsvár

ortodox pap

Bolyai szülőháza

A szemben levő páratlan számozású oldal sarokházáról már a Főter kapcsán írtunk. A hattengelyes, kétemeletes, a múlt század első felére utaló klasszicista homlokzatú ház (3. sz.) a Kereskedelmi és Iparkamara székhelye volt a századfordulót követő évekig. Azelőtt jómódú polgár háza lehetett, akárcsak a három-négytengelyes 5-os és 7-es számú épületek. A Bolyai utca felől számozott sarokház, századunk elejen a Valyi Gabor egyetemi tanar tulajdona, ket emléktáblájáról nevezetes, mindkettő arra emlékeztet, hogy itt született - édesanyja családjának házában - 1802. december 15-en Bolyai János, a legnagyobb magyar matematikus. A Deak Ferenc utca felé néző táblát - az erkély fölé - a kolozsvári egyetem állíttatta 1902-ben, a kis utca fele néző, fehér márvanyból készültet, kétnyelvű feliratával a Román Akadémia 1952-ben. A keresztutca is Bolyai János nevet viseli, s róla neveztek el 1945-ben az önálló kolozsvári magyar tudományegyetemet.

Kézakézben.
A magyarrühellésben élenjáró
Uniunea Vatra Romaneasca kolozsvári lerakata,
valamint a
1940-1945 között menekült vagy deportált románok
egyesületének kolozsvári lerakata.

Deák Ferenc utca
(és a Főtéri Templom tornya)

kapualj gázcsövekkel

állami úszítás:
ne adjál a koldusnak,
mert kétszer annyit
keres,
mint te

Cercul militar

gothic klub

A funárista hagyaték:
mindenhová valamilyen román vonatkozású emléktáblát, szobrot.
Dr. Iulian Pop érdeme, hogy ő volt Kolozsvár első román polgármestere.

Városháza, klasszicista

design-pad a Deák Ferenc utcában

Quillotine, funny statues csoport a fészbukkon

további képek + mégtovábbi képek

Ajánlott az utcában: Janis Pub + stencil

Szentegyház utca

2011-02-21T00:19:00.002+01:00

másik nevén Str. Iuliu Maniu

ajánlott irodalom: Túlélni Kolozsvárt (Valóban Hasznos Infók)

Szentegyház - Maniu

De wtf ez a Iuliu Maniu, akinek a nevét az utca viseli?

A Maniu-gárda (Voluntarii pentru Ardeal »Iuliu Maniu«) a második világháborúban Iuliu Maniu román politikus tudtával és támogatásával létrejött félkatonai önkéntes szervezet volt. 1944 őszén "Partizánvadászat" és elrejtett fegyverek összegyűjtése címén sorozatos gyilkosságokat és rablásokat követtek el a magyar lakosság rovására.

1944. szeptember 26-án egy 30-35 fős Maniu-gárda Gavril Olteanu vezetése alatt Szárazajtán lőfegyverrel és baltával lemészárolt 13 székely lakost.[1] A gyilkosságok és fosztogatásokat követő napokban mintegy hetven férfit hurcoltak el a földvári haláltáborba, akiknek nagy többsége ott pusztul el. Gyergyószentmiklós felé vonulva a gárdisták mindenütt terrorizálták a helybeli lakosságot, útközben további 8 székelyt gyilkoltak meg. Szentmihály községben egy birtokost és három magyar gazdát lelőttek.
1944. október 8-án Csíkszentdomokoson 11 embert végeztek ki.
1944. október 15-én Gyergyószentmiklóson a téglagyárban 3 székelyt agyonlőttek. A további gyilkosságokat a szovjet városparancsnok akadályozta meg.
Október 21-én Magyarzsomboron 3, Egeresen 13 embert legyilkoltak.
1944. október 30. Bánffyhunyadon 11 helyi magyar lakost gyilkoltak le.
A fentieken kívül számos helyen voltak gyilkosságok, fosztogatások, rombolás és nők megerőszakolása. Egyedül Maros-Torda vármegyéből közel 4 000 magyar lakost hurcoltak el a Maniu-gárdisták Földvárra vagy Târgu-Jiu-ba, akiknek egy része meghalt az internálótáborban. Pl.: Mezőpanitról 40 férfit, 6 nőt és 1 gyereket hurcoltak el, a szovátai 19 elhurcoltból csak 4 tért vissza.

Elbeszélés Csatári Dániel könyvéből

„Miután a Maniu-gárdákat 1944 szeptember közepén Bukarestben egy istentisztelettel egybekötött ünnepségen elbúcsúztatták, a gárdák Brassóba, majd Marosvásárhelyre meneteltek és rendcsinálás ürügyén az észak-erdélyi magyarok között olyan vérfürdőt rendeztek, amelyet a lidérces álomba merült fantázia sem képes túlszárnyalni. Baltával fejeztek le például magyar parasztokat; asszonyokat és gyerekeket gyilkoltak. Csíkszentdomokoson 12 magyar dolgozót végeztek ki, Egeresben olyan antifasisztákat lőttek agyon, akik a visszavonuló németekkel szemben fegyverrel védték meg a villanyfejlesztő központot; Háromszék megyében kirabolták a magyarokat és tömegesen internálták a Horthy hadseregéből szökött magyar katonákat… Olyan bizonyító anyag van a kezünkben - írta a România Liberă 1944 november 15.i száma -, hogy láttára égnek áll az ember haja. A demokratikus közvélemény felháborodása olyan nagyfokú volt, hogy a Maniu-gárdat kénytelenek voltak feloszlatni… A szövetséges Ellenőrző Bizottság úgy döntött, hogy ameddig Romániának nem lesz demokratikus kormánya, amely képes biztosítani a magyarság jogait, a reakciós román közigazgatás hagyja el Erdélyt. Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes megállapította: Erdélyben önhatalmúlag jelentek meg a Iuliu Maniu önkéntes alakulatok, kirabolták és terrorizálták a magyar nemzetiségűeket és aljas fejvadászatot rendeztek ellenük. Éppen ezért a Vörös Hadsereg parancsot kapott a nyugalmat zavaró bandák megsemmisítésére és eltávolítására.”

Beszámoló a kolozsvári Világosság 1944. június 2.-i számából

„Szerdán délelőtt a rendfenntartó hatóságok késői megérkezését kihasználva, Maniu híveinek kisebb csoportja minden ok nélkül megtámadott és súlyosan összevert két munkást. A Sétatéren magyarul beszélő járókelőket vettek üldözőbe. Több mint húsz ártatlan embert vertek össze a legbarbárabb módon. Az Árpád út egyik pékműhelyében dolgozó Tóth Károly 18 éves segédet olyan súlyosan bántalmaztak, hogy belehalt sérüléseibe. A Fürdő utcában Matean Jacob román pincért verték össze és törték ki fogait, mert védelmére kelt egy üldözőbe vett embernek. Szamosfalván csütörtök este 11 óra körül egy 20-30 főből álló csoport rátört Görög István gazdálkodó otthonára, törtek-zúztak, az 56 éves Görög Istvánt életveszélyes sérülésekkel szállították a kolozsvári református kórházba. Retteg és Almásmálom községben nyolc magyar család házaiba törtek be, a háziakat bántalmazták, minden ruhaneműt magukkal vittek.”

A gárda feloszlatása

1944. november 16-án a román kormány feloszlatta a Maniu-gárdát.
1945. április 7-én Brassóban megkezdődött a Maniu-gárdisták pere. A május elején megszületett ítéletek szerint Olteanut – távollétében – életfogytiglani börtönbüntetésre, a többieket pár évre vagy hónapra ítélték. Az ítélet kihirdetése után vád alá helyeztek négy szárazajtai székelyt is, akik a vád szerint román katonákat kínoztak és öltek meg. (wiki)

Jaj a legyőzötteknek.

Úrvezetők, kisautók, Daciak

2011-02-20T16:07:00.002+01:00

Magyar utca a Főtérnél

ős-Dacia

oldtimer a Monostori úton

ráncfelvarrva: dupla lámpás

extra napellenző

francia Dacia,
Logan, a Magasseggű

pepita Dacia

kockalada

ősi utazóeszköz
Dacia 1100

Közlekedés

2011-02-20T15:57:00.001+01:00

Külső-Magyar utca
Háttérben a Szent Péter templom és a Marasti ltp. betonja

Hunyadi/Bocskai/Avram Iancu tér

Magyar utca a Főtérnél

Monostori út

A Marasti nyáron II.

2011-02-19T06:06:00.000+01:00

Folytatjuk, fojtatjuk: zöldellő gettó, tessék inkább ezeket nézegetni. Vannak téli képeim is...

A Mărăşti-lakótelep Kolozsvár északkeleti részén található. Elnevezését az első világháború egyik, a román történelem szempontjából jelentős csatájának színhelyéről (Mărăşti) kapta. Egyike a város nagy tömbháznegyedeinek.

A lakótelepet északról a várost keresztülszelő vasútvonal határolja és választja el az Írisznegyedtől valamint a Bulgáriateleptől. Keletről Szamosfalva határolja, délkeleten a Tóköz negyed délnyugaton pedig a Györgyfalvi-negyed. Nyugati vége a Bocskai- illetve Hunyadi tereken zárul, amelyek már a Belváros részét alkotják.
A Mărăşti-lakótelep központját a Mărăşti-tér képezi, amely egyike Kolozsvár legforgalmasabb tereinek, hiszen a Dés és Nagybánya felé irányuló forgalom érinti, ugyanakkor fontos városi útvonalak kereszteződése. A Mărăşti-tér és a Bocskai-tér között húzódik a Magyar utca (ma B-dul 21 Decembrie 1989), míg a Mărăşti-tér és Hunyadi-tér között a Kül-Közép utca (ma Calea Dorobanţilor). Mindkét utca egyirányú: a központból kifelé a Honvéd utcán, míg befelé a Magyar utcán lehet eljutni. A Mărăşti-térről a Magyar utca folytatása Szamosfalva irányába az Aurel Vlaicu sugárút. A Bulgáriatelep illetve az Írisznegyedi ipari negyed felé a Téglás utca (ma Fabricii) vezet. Az egykori közvágóhídtól indul és a Téglás utcába torkollik, a Magyar utcától északra, párhuzamosan futó Móricz Zsigmond utca (ma Bucureşti). A Magyar utcára merőlegesen indul észak felé, keresztezve a Móricz Zsigmond utcát a Párizs utca (ma Paris), mely az Írisz negyedi Május 1. térre visz ki.

A helytörténeti vizsgálatok kimutatták, hogy Kolozsváron, az Óvárból kivezető fontos utak mentén már korán mezőgazdálkodó-állattartó települések alakultak, így a várostól keletre, a Kül-Magyar utca mentén fekvő Szentpéter nevű falu is. Tisztázatlan azonban, hogy az összenövés a várossal Szentpéter felől haladt-e a város felé vagy fordítva. Egy 1370-ből származó oklevélből ismert, hogy Kolozsvár keleti határa egészen Szamosfalváig tartott, ami azt jelenti, hogy a város határai ekkor már túlléptek Szentpéteren. A 15. századi források már egységes külvárosról (Longa fertály) beszélnek a Külső-Magyar utca mentén, ami arra enged következtetni, hogy Kolozsvár és Szentpéter összeolvadása már korábban végbement.
A következő évszázadokban a szentpéteri templom környéke mezővárosi jellegű és színvonalú településrész volt, egyike a város hóstátjainak. A 17. századra Kolozsvár területe már túlnyúlt az egykori Szentpéteren.

a BDR épülete a háttérben:
nem telepiek

1869-ben a mai Mărăşti-tér még városvégnek számított, s erre utal, hogy a Külső-Közép és Külső-Magyar utcák közti rövidke házsort (a tér nyugati oldalát) Végsor utcának nevezték. Ez a negyed központi tere, amely elnevezését az első világháború egyik, a román történelem szempontjából jelentős csatájának színhelyéről (Mărăşti) kapta. A Külső-Magyar utcára merőleges, északi irányban húzódó Téglás utca (ma Fabricii), amely napjainkban a negyed egyik fő közlekedési útvonala, már az első világháborút megelőzően kialakult. A világháború után a románra fordított Cărămidarilor elnevezés maradt meg egészen 1941-ig, amikor a térjelleget kifejezendő, a Hősök tere elnevezést kapta, a második világháború után pedig a Mărăşti névre változtatták ezt. Innen indul tovább az Apahida-Szamosújvár, illetve Mócs-Szászrégen fele vezető országút. A tértől jobbra, délre kanyarodik ki a Szopori út, mely korábban a közeli falvak megközelítését szolgálta, most az új Györgyfalvi-negyedbe vezet.

A Mărăşti-lakótelep, az azonos nevű tér körül alakult ki az 1970-es években, amikor a Nehézipari Kombinát munkásai számára építettek itt négy- és tízemeletes tömbházakat, ezáltal felszámolva az őslakos hóstátiak birtokait. Néhány átépítéstől megmentett utca mentén (Pacsirta utca, Cukorgyár utca, stb.) a mai napig láthatók egykori hóstáti házak. A lakótelep magába foglalja az egykori kétvízközi, Kül-Magyar utcai és Kül-Közép utcai kerületeket.

Blokk

2011-02-19T02:16:00.001+01:00

késő-Ceausescu barokkos panel

Marasti tér, a lakótelep egy csata emlékét őrzi nevében: erősen elpáholták a monarchia csapatait)
blogajánló: blokkok, panelok Romániában és a világ körül

Gáz

2011-02-19T02:12:00.001+01:00

további képek, errefelé tessék

Kolozsvári kapualjak találomra

2011-02-19T01:28:00.004+01:00

átjáró a Deák Ferencből a Király utca felé

passzázs

Polgármesteri Hivatal

Klinikák

Monostori út

további képek

Bistro Viena

2011-02-19T00:27:00.009+01:00

Bécsi Bisztró Mátyás Király utcájában
Strada Matei Corvin nr. 3
Kolozsvár, Cluj, Románia

A hámló vakolat esztétikája, Bécs egy ugrásnyira.

Achtung, nem olcsó, sőt teuer, szakadt magyarországiak kíméljenek.

Banca Transilvania

2011-02-18T23:01:00.001+01:00

Ezt az izzadtságszagú, barokkos izét akár Finta is tervezhette volna

Banca Transilvania

posztszoci ízlés

Szamosparti műgotika

Széchenyi vs. Mihai Viteazul

2011-02-18T23:00:00.004+01:00

A hajdani Republica (Köztársaság)
ma Florin Piersic Mozi

Nagyobb térképre váltás

a szockó Kolozsvár legnagyobb mozija volt,
a filmek átlagéletkora meg 20 év

Mihai Viteazul, a román nemzeti hős szobra
a Széchenyi téren

A nemzeti hős talapzata erősen omladozik

számlálva biztat a gyors átkelésre:
mentsd az autók elől az életedet

utazz otthon, ne szórd a pénzed külföldön: Duna-delta

teljesen átépítve, nem csak jelképes honfoglalás

A tér román neve Mihai Viteazul, vagyis Vitéz Mihály. A névadó fejedelem szobra, Marius Butunoiu alkotása a tér közepén áll, körülötte kis park található. A tervek szerint a park és a szobor alatt 2007-től kezdődően földalatti parkoló épül. A tér északkeleti oldalát az 1960-as években épített tömbház határolja, amelynek földszintjén a város legnagyobb mozija üzemel. A tömbház előtt szökőkút áll, amely azonban az építés után csak rövid ideig üzemelt. (wiki)

A tér jellegzetes századfordulós épületei a Széki-palota és a Babos-palota.

barokk

román-magyar utcanévváltó

Pink is beautiful

2011-02-18T22:42:00.001+01:00

Malomárok, te barna

2011-02-18T22:37:00.008+01:00

Kolozsvár, Malomárok

A kolozsvári Malomárok a Kis-Szamos mesterségesen kialakított ága. A város nyugati részének szélén ágazik el a Kis-Szamosból, végighalad a strand mellett, majd a Fürdő utcának (Cardinal Iuliu Hossu) és a Malom (George Barițiu) utcáknak teljes hosszában, a nagypiac mellett és a keleti külvárosnál tér vissza a folyóba. Egyes vélemények szerint a középkori város vizesárkát is ellátó Szamos-ág mesterséges, mások úgy gondolják, hogy a bronzkorban keletkezett. Egy 1558-ban kelt dokumentum szerint a városi tanács a Szamosnak a városba vezetésére a fertályok által adott emberekkel földcsatorna ásását rendelte el. A monostori elágazásnál álló gátról az első adatok a 16. századból maradtak fenn. Ezzel szabályozták a Malomárokba engedett víz mennyiségét, amely elegendő volt a Malomárok partján álló papír-, lisztelő-, csertörő- és ványolómalmok működtetésére. Az 1970-es évek végén új, magasabb gátat építettek, ezt követően a Malomárokba alig jutott víz. A malmok közül már egyik sem létezik.

A monostori Kétvízköz nyugati szélén, az egykori kendőgyár mellett a Malomárokból csatorna vezetett a Szamosba. Ezen eresztették le a folyón álló fafogó kis- és nagygereblyéhez a Hideg-Szamos völgyéből a vízen úsztatott tűzifát. Az 1960-as években a torkolatot csatornába bújtatták, az 1980-as évek közepén a partján lefektetett villamosvonal mentén kerítést emeltek.[3] A sétatéren keresztül is két árok kötötte össze a Malomárkot és a Szamost. Az egyik mellett a Libucgáti Malom állt.
A főposta északi oldalával szemben a Malomárok bal partján az 1920-as évekig még valóban malom állt, amelyet Nagymalom néven ismertek.[4]
A Malom (Bariţiu) utca közepén a 19. század közepén fedett híd vezetett át a Malomárok felett; ennek helyén az 1960-as években gyalogos vasbeton híd épült.[5]
A Malomároknak mára már nincs funkcionális jelentősége. Egyes részeit 1987-ben a villamosvonal kiépítésével párhuzamosan, a belváros rendezési munkái során le is fedték. (wiki)

Marasti ltp.

Romantikusabb arca a bűzös csatornának

a szag ellenére drága ingatlanok

csak a színe...

lefedve, mint csatorna

további kolozsvári képek

Bicikliút Kolozsváron

2011-01-12T15:48:00.001+01:00

Demszky módra, gyáván, a gyalogosok rovására, a járdára felfestve.

néhai Magyar/Kossuth/Victoriei/Ferdinand Foch/Armata Rosie/Lenin utca, jelenleg Bulevardul 21. Decembrie 1989. A távolban a Főtér.

Görbül a tér

2011-01-10T12:31:00.002+01:00

Görbül az utca