2008. augusztus 29., péntek

Baba Novac szobra Kolozsváron: lelkes magyarellenes uszítás

magyarellenes uszítás még 1975-ből

BABA NOVAC
szobra Kolozsváron, a Szabók bástyája elé felhúzva:

A szobor felirata:

Mihai Viteazul kapitánya, akit szörnyű kínokkal meggyilkolták a magyarok (sic!) 1601 február 5-én.

1998. szeptember 23.
Szept. 23-áról 24-re virradóan a közúti vállalat munkásai Kolozsváron kicserélték a Baba Novac szobrán lévő táblát egy magyarellenes szöveget tartalmazóval. Az új tábla felirata: "Baba Novac, Mihai Viteazu kapitánya, akit szörnyű kínok között a magyarok kivégeztek 1601. február 5-én". Az új felirathoz szüksége lett volna Gheorghe Funar polgármesternek a városi tanács beleegyezésére, de ez nem történt meg. Köztudott, hogy Baba Novac albán származású martalóc volt, aki Kolozsváron gyújtogatott, ezért az akkori városi hatóságok kivégeztették. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Ezen emlékmű 1975-ben épült.

Baba Novac, capitan al lui Mihail Viteazul. Ucis in chinuri groaznice de catre unguri in data de 5 februarie 1601. S-a ridicat acest monument spre cinstirea memoriei sale in anul 1975.



wikipedia:

Baba Novac was a commander of Mihai Viteazul's army. After Mihai was assassinated, Baba Novac was arrested by the Nobiliary Diet of Cluj (made out of the Hungarian Nobility) and burnt at the stake. A statue of his can be found in Cluj-Napoca.

A Hungarian eye:
Baba Novac was a bulgarian commander of Mihai Viteazul. After Mihai Viteazul entered Transylvania he tried with a pope named Saski to help the Turkish by signing when its the best to take the castle of Lugoj and Caransebeş. They were arrested and whit the charge of capital treason they were sentenced to death. He was killed on 5. February 1601. I didn't delete the row that in Cluj there was Hungarian nobility because that's true but for example in 1514 a priest named Lőrinc organized an agrarian riot and after his army was defeated he was burned on the main square. So he was only punished as who is against the "power".






egyesek szerint máglyán elégették,

mások szerint karóba húzták

"A kolozsvári Baba Novac-szobor, a Szabók bástyája előtt áll. Az 1,80 méter magas bronzszobrot, Virgil Fulicea alkotását, 1975-ben állították fel.
A szobor azért van ezen a helyen, mert miután 1601. február 5-én Baba Novacot, Vitéz Mihály kapitányát a Fő téren kivégezték, testét a bástya elé tették ki közszemlére. 1936. május 21-én ugyanide hármas fakeresztet állítottak Baba Novac emlékére."

3 megjegyzés:

klapanciusz írta...

Baba Novac a fost un căpitan al oştii lui Mihai Viteazul.


Statuia lui Baba Novac, de la Cluj-NapocaS-a născut în jurul anului 1530, în Bulgaria, în satul Porech (actual Donji Milanovac), pe malul Dunării, aproape de Cetatea Severinului din mamă româncă (din familia Basarabilor) [necesită citare] şi tată bulgar pretendent într-o perioadă la tronul Serbiei[necesită citare]. Baba Novac a fost un vajnic luptător împotriva otomanilor, haiduc în Bulgaria şi Serbia, apoi în Oltenia, a intrat în slujba lui Mihai în timpul atacului armatei lui Mihai Viteazul asupra garnizoanei turceşti din Ada Kaleh şi i-a rămas fidel până la moarte.

Prima sa misiune, care l-a rdicat in rândul celor mai apreciaţi oameni ai lui Mihai Viteazul, a fost incursiunea din primăvara anului 1595 când în fruntea a 700 de haiduci a trecut Dunărea, a înaintat pâna la munţii Balcani, ca să aştepte oastea turcească condusă de Hasan Paşa care trecea munţii pentru a-l întâlni la Sofia pe sultan. Baba Novac a atacat această oaste punându-l pe fugă pe Hasan şi luând căruţele şi caii, armele şi toată comoara. După această victorie Baba Novac primeşte cinstea voievodului care îl are aproape de sine în toate luptele. Astfel, îl găsim alături în bătălia din 18/28 octombrie 1599 la Şelimbăr, unde nemaiavând răbdare să aştepte tratativele începute între episcopul Malaspina, sol al cardinalului Andrei Bathory şi Mihai, atacă prin surprindere, contribuind la victoria obţinută de Mihai. A fost descris împăratului Rudolf al II-lea ca unul dintre cei mai apreciaţi ostaşi.

În anul 1600, Baba Novac este trimis de Mihai în Banat, în părţile Lipovei, unde este victorios în mai multe lupte. Apoi îl însoţeşte în Moldova, unde Mihai îi încredinţase urmărirea lui Ieremia Movilă. Baba Novac ocupă teritoriul Moldovei şi instalează o garnizoană în oraşul Iaşi. În tot timpul campaniei, rapoartele comisarilor împăratului Rudolf al II-lea ni-l arată pe Baba Novac ca pe unul dintre cei mai apreciaţi ostaşi. Urmează cucerirea teritoriului până la Cameniţa şi Hotin. Îl găsim luptând alături de Mihai Viteazul, în lupta de la Mirăslău, apoi în 9-19 septembrie 1600 în fruntea unui detaşament din apropiere de Ploieşti, la Năieni, reuşind să întârzie cu zece zile înaintarea polonezilor, luptă apoi la Sărata, Năieni, pe 20 octombrie la Bucov, pe Teleajen, ca la sfârşitul lunii noiembrie să se afle la Curtea de Argeş.


[modifică] Sfârşitul
În timp ce se afla cu o solie, Baba Novac a fost arestat de dieta din Cluj (formată din aristocraţia maghiară) şi condamnat la moarte în Cluj-Napoca, fiind executat prin ardere pe rug la data de 5 februarie 1601.O statuie a sa se găseşte în Cluj-Napoca. La 5 februarie 1601, ora 10 a.m. Baba Novac este ars pe rug după care trupul îi este tras în ţeapă. Baba Novac, deşi era trimis cu solie, este arestat mişeleşte de Ştefan Csaky, unul dintre conducătorii grupării nobiliare care urmărea răsturnarea situaţiei politice din Transilvania. S-a păstrat şi consemnarea cheltuielilor făcute cu execuţia: "am dat ţiganilor pentru că au schinguit, au torturat, au fript şi au tras în ţeapă pe Baba Novac şi pe preotul fl. 7 d. 50 s...t Am plătit pentru Baba Novac şi preotul, celor 2 călăi fl. 3. Am plătit lui Luca Ácsi pentru că a cioplit ţeapa pentru Baba Novac fl. 2". Execuţia a avut loc în prezenţa autorităţilor, nobililor şi a generalului mercenar Gheorghe Basta care urmărise execuţia de la fereastra unei case din piaţa oraşului punându-l apoi în ţeapă pe Drumul Feleacului, pe locul numit azi Piaţa Baba Novac.

La câteva luni după lupta de la Guruslău (3 august 1601), Mihai Viteazul se întoarce biruitor spre oraşul Cluj care se supune imediat, parte dintre nobilii maghiari acoperindu-l cu linguşeli, parte fugind unde au văzut cu ochii. Aflând locul unde a fost tras în ţeapă, Mihai Viteazul pune un steag în amintirea bravului ostaş şi haiduc. În jurul moşiei dăruite lui Baba Novac de către Mihai Viteazul s-a dezvoltat cartierul craiovean Brazda lui Novac.

Fii săi (Novăceştii), au fost la rândul lor aprigi luptători antiotomani şi protectori ai poporului. A avut un frate, Radovan şi mai mulţi fii dar cu fiul cel mare, Gruia Novac (despre care s-au scris atâtea balade şi s-au ţesut atâtea legende), a apucat să haiducească şi să lupte împreună.

Névtelen írta...

1998. szeptember 23.
Szept. 23-áról 24-re virradóan a közúti vállalat munkásai Kolozsváron kicserélték a Baba Novac szobrán lévő táblát egy magyarellenes szöveget tartalmazóval. Az új tábla felirata: "Baba Novac, Mihai Viteazu kapitánya, akit szörnyű kínok között a magyarok kivégeztek 1601. február 5-én". Az új felirathoz szüksége lett volna Gheorghe Funar polgármesternek a városi tanács beleegyezésére, de ez nem történt meg. Köztudott, hogy Baba Novac albán származású martalóc volt, aki Kolozsváron gyújtogatott, ezért az akkori városi hatóságok kivégeztették. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

lendületben a Népszabadság írta...

Kolozsvári kocsmák
Írta Bächer Iván




Kolozsvári kocsmák
Bächer Iván • 2006. december 9.


Szomorún olvasgatom a magyarországi lapokban a kolozsvári táblaügyről a híreket, de böngészem a helyi internetes lapokat, kommentárokat, blogokat is, és látom, jól teszem; árnyaltabb kép bontakozik ki így. Persze, vérlázító egyetemi oktatókat meneszteni azért, mert kétnyelvű feliratokat helyeztek el egy két- vagy többnyelvű egyetemen, de a híradásokból kiderül az is, hogy ott, ahol az akarat szívós volt, igenis kerültek már ki az egyetemen kétnyelvű feliratok eddig is; meg kellett küzdeni a törvényben biztosított jogért, de meg lehetetett küzdeni értük. Szomorú, hogy küzdeni kell azért, amit a törvény betűje biztosít és garantál; és még az is lehet, hogy a radikálisabb cselekvés célravezető, még az is lehet. De nem bizonyos. És - ott, Kolozsváron - vannak olyan vélekedések, hogy a táblaakció nem viszi előbbre sem a magyar egyetem, sem a kolozsvári magyar kultúra, vagyis sem Kolozsvár, sem Erdély ügyét.






Kelemen Attila, a helyi Index szerkesztője így vélekedik példának okáért: : "Hantz Péter akciójával kapcsolatban már első közelítésben is három kritika fogalmazható meg. Az első, a higgadt-bürokratikus, hogy oda, ahonnan már letépték a táblákat, ezután már sokkal nehezebb lesz visszatenni azokat. A másik, a civil ellenérv az, hogy Hantz - pusztán azáltal, hogy felvállalta, hogy portásokkal konfrontálódik -, kitette magát egy jó kis agyabugyának, ami könynyen pattinthatta volna ki - főleg a felajzott helyzetet elnézve - egy esetleges etnikai konfliktus szikráját. A harmadik, melodramatikus, de nagyon is jogos fenntartás arról szól, hogy akárcsak Funar - aki örömteli pillanatokat szerzett a kolozsvári magyaroknak azzal, hogy azok ráseggelhettek a román nemzeti színűre festett padokra -, Hantz örömteli pillanatokat szerzett a portásoknak, mert széttörhették és megtaposhatták a leszakított magyar feliratokat. Véleményem szerint mindhárom bírálat jogos. Mi az alternatíva? Kommunikációs stratégiát váltani, becsatornázással, és nem elárasztással dolgozni."

Ádám Gábor, a kolozsvári Etnopolitikai Intézet igazgatója pedig így ír:

"Ha a kisebbségnek kedvező változás úgy következik be, hogy a többség nyel egyet és dühöngve, fogat vicsorítva veszi tudomásul, az nem csak méltánytalan, de hosszabb távon bumerángként fordulhat vissza. Előbb-utóbb a többség módot talál arra, hogy kijavítsa a "balesetet", méghozzá a jól végzett munka okozta megelégedéssel. Elismerem, ezekben a kérdésekben sok a kuszaság és nem könnyű dolog világosan látni azt, és nem könnyű hinni abban, hogy lesz egy olyan világ - még itt Kolozsváron is -, mikor egyszer csak románoknak jut eszükbe: nincs-e valami javaslatunk egy híres magyar személyiségre vonatkozóan, mert utcát kellene elnevezni róla? Ezért az eszményi világért még sokat kell tennünk, többségieknek és kisebbségieknek is. Az első és legfontosabb lépés: megértetni a románokkal, hogy ez nekik is jó. Ez a helyzet kulcsa. A románok nélkül soha nem lesznek magyar feliratok a Babes-Bolyain. ... Az is nagyon kínos, hogy... egyre gyakrabban hallunk arról, bizony bombarobbantással is lehet az egyetemért harcolni. Minél inkább lesz a feliratügy jobbos-szélsőjobbos téma, annál többet veszít kezdeti civil lendületéből." Nem kívánok én beleszólni ebbe, oldják meg a tábladolgaikat a kolozsváriak, románok és magyarok, ez utóbbiaknak is van a kellő szellemi, lelki, no meg szervezeti erejük.

Kolozsvár erős város ugyanis. Erős, mert kulturált, mi több multikulturált, soknyelvű, fiatal, iskolás, egyetemes város. Százezer egyetemista pezseg itt.

Egyetemet nem vizitáltam ezúttal, de kocsmaegyetemet annál inkább. Kolozsvári unikumok ezek a kocsmaegyetemek. Legtöbbször tágas polgárlakásokból lettek célszerűen, tehát alig-alig átalakítva, koszt még véletlenül sem kapható bennük, italválasztékuk széles, közönségük pedig kizárólag fiatalból áll, tizenhat és nyolcvanhat év között.

Az óvárbéli Karolina térnél az unitáriusok ingatlanában székelő Krajzárban inkább a magyar szó járja, vele szemben, a már említett Aux Angelsban viszont egy asztalnál diskurál a publikum egyszerre magyarul, románul, angolul és franciául - a tulajdonos francia ugyanis. Az Főtértől húsz méterre lévő, Egyetemi-Universitáti utcai Insomniában szintén világkolozsvári a hangulat, míg a városfal közeli Bulgakov, Orbán János Dénes költő-vállalkozó fogadója inkább a magyar kultúrának biztos otthona. De természetesen sehol nem kérnek származási igazolványt senkitől.

Ücsörgök a sarokban, no nem magamban, inkább szép, szőke, széki egyetemista lányok körében, akik azon sóhajtoznak, hogy Szeredán már félméteres a hó, olyan az idő ott, amilyennek egy időnek lennie kell, nem ilyen takony, ami itt van; ülünk merengve és elnézzük-hallgatjuk, amint a terem közepére tolt nagy kerek asztal körül a társaság gyönyörű magyar, román, szerb, bolgár, zsidó, és ki tudja még miféle dalokat énekel, számos hangszer kíséretével. Aztán a rögtönzött est egyik vezérkobzosa mellém települ, kis kötettel ajándékoz meg, amelyben szép versek sorakoznak, mert ahhoz is ért, nem is akárhogyan, a versfaragáshoz is. Kinyitom a kapott könyvet és olvasom: "Azt gondolhatta: viccelek, / Kigomboltam a sliccemet / és láss csodát Uram, a némbert! / Máris Emánuellel érvelt, / bár kantosan, de réveteg. / s dadogta:"néha tévedek / miként Platon - s mit ér az ész. / Mert ugye Arisztotelész / sem érte be parányival..." / "élek magam arányival" / - mondá s míg ajka aljat ért / ledobta Schopenhauerét..."

Márkus-Barbarossa János, mert így hívják a költő-zenészt civilben hangszerkészítő, de rajzol is, vállalkozik és mecénáskodik is, és közben eszik, iszik, szeret, él. Szakálla nevéhez illőn jelentős. Bécsben élt egy darabot, de hazatért.

Kimegyek aztán a toalettre. Odakinn a sok között egy kék plakátra leszek figyelmes; ez áll rajta magyarul: "Merj gondolkodni! A filozófiát hallgatók önképző köre találkozót hirdet KANT ÉS A KÉRDEZÉS HERMENEUTIKÁJA címmel.

Visszatérve, egy másik asztalhoz telepedek le. Itt egy kopaszodó, kedves mosolyú, köpcös, korombeli úr ücsörög jókora hölgykoszorú közepette; tőle is kapok kötetet, ő is ír, bár itt mindenki ír, de ő a legnevesebbek közül való, Bréda Feri, vagyis Francois Breda.

Belelapozok az ő kötetébe is. Ő is ír verseket, de ez, látom, filozófiai alapvetés inkább: "A fiatal, a még "Ifjú", még Híg és Húg, Hérai-Iunói Aér-Égnek, Iunia-"Iunor" Iunónak, e Iupiter-Féleségnek - vagyis a Tisztultan urát Félő és Tisztelő, Felséges Fleségnek, a Föld-Fele, a Fel-Fel-törő "Unónak" az Egész Eget Egységgé Egyesítő-Egészségesítő Egyetlennek, az Alsó Légkör Föl-ött lévő Fölső-Ég "fölött" már nincs hatalma."

Ha nincs, hát nincsen, annyi baj legyen, hajtom be a csinos kötetet, s belekortyolok jó Ursus sörömbe, azért én szeretem Ferit; guru ő is itt. Mi tagadás, némi irigykedéssel lestem ezeket a gurukat, mestereket, akik leereszkedő egykedvűséggel tűrik el estérről estére, hogy gyönyörű fiatal lányok lessék, igyák, falják, jegyzeteljék és memorizálják minden szavukat, gesztusukat, rezzenésüket. Mondtam is barátaimnak, hogy ha egyszer végképp megöregszem, guru leszek én is. Breda egyébként Franciaországból tért meg, most itt él, ír, tanul és tanít boldogan. A mai Kolozsvár mágnesváros; visszaszívja embereit, aki pedig nem innen ment el, az ide disszidál.

A kolozsvári kocsmák a helyi egyetemek fundamentális helyei ma; ezek a legfontosabb tanszékek, itt lehet a legtöbbet tanulni, itt lehet a sör mellé a legtöbb tudást, kultúrát beszívni.

Ezeken a tanszékeken teljes két-, sőt többnyelvűség, bilingvisek a feliratok is, a táblák, a plakátok a cetlik, de ez természetes, ezt már nem veszi itt észre senki sem.

In : Népszabadság,2006.dec.9.