Nem antiszemita indítékok vezéreltek minket – közölte a román központi bank kormányzója pénteken. Mugur Isarescunak azért kellett védekeznie, mert olyan érmét készítettek, ami Miron Cristea ortodox pátriárkát, az ország egykori miniszterelnökét ábrázolja. Cristea 1939-ben kormányfőként zsidókat fosztott meg állampolgárságuktól.
Most hallok először rasszista érmékről – írta már a hét közepén az egyik numizmatikai szakblog posztjának szerzője a romániai érmeügy kapcsán. Egy amerikai múzeum írt először levelet Romániának, a bukaresti központi banknak, amiben kérte, hogy vonják vissza a 10 lejes ezüstérmét. Az azon szereplő pátriárka ugyanis antiszemita nézeteket vallott, és az 1930-as évek második felében azt sürgette, hogy a zsidók hagyják el az országot.
A poszt szerint Radu Ioanid, az amerikai holokauszt emlékközpont igazgatója azt mondta, sokkolta őt a román jegybank döntése, hogy az érmén Miron Cristeát szerepelteti. Cristea 1925-től 1939-ig volt pátriárka, 1938-1939-ben miniszterelnök. Kormányfősége idején vizsgálták felül az állampolgársági törvényt, amivel 225 ezer zsidót fosztottak meg az állampolgárságuktól.
Egy 2004-ben megjelent tanulmány szerint maga Cristea volt az, aki a zsidók üldözését kezdeményezte. Egyes források szerint a holokauszt idején Romániában háromszázezer zsidót és cigányt öltek meg. Az érme kibocsátása ellen a romániai zsidó szervezetek is tiltakozta, a kolozsvári szervezet elnöke, Robert Schwarz azt mondta: nem tudja elképzelni, Cristea személye hogyan juthatott át a jegybanki szűrőkön,
A BBC pénteki híre szerint Mugur Isarescu, a román jegybank kormányzója – ez a mi jegybankelnöki tisztségünknek felel meg – tiltakozott a rasszizmus vádja ellen. Mint fogalmazott, nem akartak rasszista, idegengyűlülő és antiszemita üzenetet megfogalmazni, az 5000 darabban megjelent érmét egy, az ország öt jelentős pátriárkáját bemutató sorozat egyik elemének szánták (a másik négy személy a román jegybank honlapja szerint Nicodem Munteanu, Justinian Marina, Iustin Moisescu és Teotist Arapasu).
A bank kormányzója azt is közölte, hogy tiszteletben tartják nemzetük és a demokrácia értékeit. A jegybank elfogadta az amerikaiak kérését, és létrehoz házon belül egy olyan bizottság, amely elemzi a helyzetet, és kidolgozza a mindenkinek tetsző megoldást. "Ez akár az érme kiselejtezése is lehet" – fogalmazott a BBC szerint Isarescu. (index)
A román Nemzeti Bank antiszemita?
2010-08-03 14:44 barikád.hu Külföld
Az amerikai Holokauszt Emlékmúzeum képviselői arra kérik a Román Nemzeti Bankot, hogy vonja vissza azt az emlékérmét, amelyen Miron Cristea pátriárka képmása található. Miron Cristea antiszemita volt, aki felszólította a zsidókat, hogy hagyják el az országot.
Radu Ioanid, a Holokauszt Emlékmúzeum igazgatója úgy nyilatkozott, hogy "sokkolta" a bank döntése, hogy emlékérmét veressenek egy antiszemita pap képmásával. Miron Cristea a Román Ortodox Egyház vezetője volt 1925 és 1939 között, 1938-39-ben pedig Románia miniszterelnöke, és közvetlenül felelős azért, hogy 225 ezer romániai zsidót megfosztottak román állampolgárságától.
1937-ben Miron Cristea így fogalmazott egy cikkében: "Az ember elsírja magát a román nép balsorsán, akiből a zsidó kifacsarja még a gerincvelőt is. Nem lépni fel a zsidók ellen egyet jelent a pusztulással... Meg kell védenünk magunkat, ez hazafias kötelesség, és nem antiszemitizmus." Ő vezette be azt is, hogy a kormány tagjai (beleértve a pátriárkát is) karlendítéssel köszöntsék a királyt.
Miron Cristea pátriárka Cosmo Gordon Lang canterbury érsekkel a Lambeth palotában, 1936. július 3-án
Radu Ioanid ezért levelet intézett Mugur Isărescuhoz, a nemzeti bank kormányzójához, és kérte az érme visszavonását. Mugur Stet, a Román Nemzeti Bank szóvívője azonban azt mondja, hogy az érme egy ötös ezüst-sorozat része, amely gyűjtők számára készült, és amely Románia pátriárkáit ábrázolja 1925-től, semmiképpen nem Cristea emlékének szánták.
Az emlékérmék egyikén szerepel Iustin Moisescu pátriárka is, akiről nemrég kiderült, hogy pályája egy szakaszán, mielőtt Erdély metropolitájává választották volna, a Securitate besúgója volt.
Romániában jelenleg kb. 6 ezer zsidó él. Az ország csak az utóbbi néhány évben kezdte elismerni a zsidók ellen a második világháború idején elkövetett atrocitásait.
(manna.ro/românia liberă)
Az első világháború után Románia jelentős területekkel gyarapodott, megszerezte Erdélyt, Besszarábiát és Bukovinát. A második világháború előtt Romániában élő 760 ezer zsidó a lakosság 4,2 százalékát tette ki. Az erdélyi zsidóság jelentős része magyar anyanyelvű volt, ezért a román antiszemitizmust a magyarellenesség is erősítette. A két világháború közötti időszakban a román szélsőséges Vasgárda mozgalom gyűléseit, akcióit gyakran kísérte zsidóellenes erőszak. 1938-1939 során a román kormány egy új törvény értelmében felülvizsgálta, és mintegy 270 ezer zsidótól megvonta az állampolgársági jogot. Többszöri feloszlatása és vezetőinek meggyilkoltatása ellenére a Vasgárda befolyása egyre nőtt. A belpolitikai feszültséget fokozta, hogy 1940 júniusa és szeptembere között a három irányból is ellenséges ország által körülvett Románia területe (és zsidó lakossága) három alkalommal is jelentősen csökkent: a Szovjetunió megszállta Besszarábiát és Észak-Bukovinát, Magyarország a második bécsi döntés eredményeként bevonult Észak-Erdélybe, Dobrudzsa pedig Bulgáriához került. A válság hatására a király teljhatalmat adott Ion Antonescu marsall kezébe, és fia, Mihály javára lemondott a trónról. Antonescu náci mintára vezérnek (Conducator) nevezte ki magát. Ezzel párhuzamosan újabb zsidóellenes törvények születtek. Megtiltották a vegyes házasságot, a zsidók nem birtokolhattak földet. Faji alapon határozták meg, hogy ki számít zsidónak, a zsidókat kizárták a hadseregből. 1941 januárjában a Vasgárda sikertelen puccsot kísérelt meg Antonescu ellen. A felkelés során a vasgárdisták több száz zsidót mészároltak le Bukarestben és környékén.
A Szovjetunió elleni német hadjárathoz Románia készségesen csatlakozott 1940-ben elveszített területei visszaszerzésének reményében. Antonescuék véres bosszúra készültek a zsidók ellen, mert szerintük a zsidók kommunista ügynökként segítették a Bukovinába és Besszarábiába bevonuló szovjet csapatokat. A csendőrség főfelügyelője a Szovjetunió elleni támadás előtt néhány nappal megparancsolta, hogy a harcok során visszafoglalt falvakban az összes zsidót öljék meg, a városokban élőket pedig zárják gettóba. Június 25-én Iasiban a román hadsereg néhány nap alatt 4 ezer zsidót ölt meg azzal a váddal, hogy azok szovjet kémek. Több ezer túlélőt vagonokba zsúfoltak. A határozott úti cél nélkül, lépésben haladó vonatokban a következő napok során sok százan haltak éhen és szomjan. Aki ki akart mászni a vagonokból azt lelőtték. A szovjetektől visszafoglalt területeken a román hadsereg és a csendőrség brutálisan legyilkolta a zsidókat. Még a térségben működő Einsatzgruppe D jelentései is bírálták a szervezetlen mészárlásokat, a gyilkolást kísérő fosztogatást. A németek azt is kifogásolták, hogy a halottakat a románok temetetlenül hagyták. Júliusban megkezdődött a visszafoglalt Bukovina és Besszarábia "zsidótlanítása". A románok 27 ezer embert agyonlőttek, több mint 160 ezret pedig a Dnyeszter folyón túli szovjet területeken felállított táborokba zsúfoltak össze. A pajtákból, istállókból gazdasági épületekből kialakított lágerekben a zsidókat kirabolták, enni és inni alig adtak nekik. A foglyok ezrével pusztultak el az éhségtől és a betegségektől. A táborokban folytatódott a gyilkolás: a bogdanovkai táborban napi 3-400 embert lőttek agyon, az áldozatok száma elérte a 43 ezer főt. A román hadsereg nem csak a visszafoglalt, de frissen a megszállt szovjet területeken is gyilkolta a zsidókat: Odesszában partizántámadások megtorlásaként több tízezer zsidót lőttek agyon, vagy égettek el elevenen.
A román kormány zsidópolitikájának kétarcúságára jellemző, hogy mialatt a keleti területeken élő zsidókat legyilkolták, addig Ó-Romániában megelégedtek a zsidók kifosztásával. Az itt élők üzleteit, vállalkozásait nem árjásították, de a zsidó közösségtől először 5000 ruhát és kórházi ágyat, majd egy 2 milliárd lejes kényszerkölcsönt zsaroltak ki. A németek attól tartottak, hogy Antonescuék továbbra is önkényes, szervezetlen deportálásokkal és tömeggyilkosságokkal akarják majd "megoldani a zsidókérdést". Ezért 1942-ben tárgyalásokat kezdtek a román kormánnyal valamennyi zsidó "átvételéről". Júliusban Eichmann bukaresti képviselője megállapodást írt alá a románokkal. Szeptemberre elkészültek a deportálási tervek is: naponta 2000 román zsidót akartak a belzeci haláltáborba szállítani. A németek megdöbbenésére Antonescu végül is nem engedélyezte az akciót. A román diktátort ebbe az irányba befolyásolta, hogy sem Olaszországból, sem a riválisnak tekintett Magyarországról nem deportáltak, Szlovákiában pedig ekkor álltak le a kiszállítások. Ráadásul a román zsidó vezetők eredményesen kértek segítséget egyházi vezetőknél, politikusoknál, sőt a királyi család tagjainál. Bár Románia volt az egyetlen ország, amely önállóan fogott hozzá a zsidók kiirtásához, végül mégsem adta át a román zsidókat a németeknek. A zsidó közösséggel újabb 4 milliárd lejt fizettetek, 1336 dollárért árulták a palesztinai kivándorlási engedélyeket, de az óromániai - és így a Dél-Erdélyben élő jelentős részben magyar ajkú zsidóság is - megmenekült a haláltól, míg az 1940-ben visszaszerzett Észak-Erdélyből a magyar hatóságok 1944-ben Auschwitzba deportálták a zsidókat. A román holokausztnak legalább 220 ezer zsidó esett áldozatul. (www.holokausztmagyarorszagon.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése