(Az Istenért, a Népért és az Országért)
Stencil, Kolozsvár belvárosa.
Újra itt van, újra itt van a nagy csapat: a Vasgárda. Egyelőre még csak Kolozsváron láttuk a stenciljeiket, de mivel már kétszer elfoglalták a románok Budapestet is...
Corneliu Zelea Codreanu, született Corneliu Zelinski, még az apja románosította Zelea-ra nevét. Az ifjú Corneliut az ukrán-lengyel apjával és német származású anyjával (Brauner) együtt keresztelték ortodox (görög-keleti) hitre. Ilyen családi háttérrel egyenes út vezetett a román sovénok vezéri posztjáig, természetesen. 16 évesen, fiatal kora ellenére megkísérelt beszállni az eső világháború nevű globalista buliba. Később, az egyetemi diákság vezéreként társaival elbarikádozta magát a jogi tanszéken, mikor egyházi szertartás nélkül akarta a tanévet elkezdeni a libsi rektor. Megalakítja a Mihály Arkangyal Légióját (Legiunea Arhanghelul Mihail), közismertebb nevén a Vasgárdát. Egy rendőrprefektus (Mancea) , egy miniszterelnök (Ion Gheorghe Duca) és egy ellenlábasa (Mihai Stelescu-t 120 golyóval végezték ki egy korházban, majd baltával feldarabolták)) meggyilkolása után sittre vágják, majd a király, II. Károly parancsára egy Bukarest környéki erdőben 13 társával együtt megfojtják a csendőrök.
Napjainkban a Noua Dreaptă, amely a Vasgárda örökösének tartja magát, úgy festi le Codreanut, mint a Román Ortodox Egyház szentjét.A Vasgárda későbbi mészárlásaival, melynek rengeteg magyar is áldozatul esett, itt és most nem foglalkozunk.
További olvasnivalók: Mircea Eliade ömlengései a megtagadott vasgárdista korszakából:
Kevés európai népet ruházott fel az Úr annyi erénnyel, mint a románokat. A román nyelvi egység valóságos csoda (a román az egyetlen dialektusok nélküli latin eredetű nyelv). A románok Délkelet-Európa legnagyobb államalapítói. A román nép spirituális teremtőerejének ékes bizonysága a román népművészet, a román folklór és a vallásos érzület. Egy olyan nép, amely ennyi biológiai, társadalmi és szellemi erénnyel ékes, letűnhet-e anélkül, hogy teljesítené történelmi küldetését? Megengedhetjük-e, hogy a román nép olyan szomorú véget érjen, olyan módon hulljon szét, aminőt nem ismert még a történelem - hogy nyomor és vérbaj roncsolja, zsidók és idegenek özönöljék el, hogy elcsüggedjen, elárulják és eladják alig pár százmillió lejért? Akármekkora volt is őseink bűne, ekkora büntetés túlságosan is kegyetlen lenne. Nem hihetem, hogy a román nép, amely ezer éve ellenáll talpig fegyverben, ma, nyomorba hülyülve, árulásba ájulva, alkoholtól és szólamoktól részegen úgy végezze, mint gyáva aljanemzet. Aki hisz népünk sorsában, az nem kételkedhet a Vasgárda diadalában.
További street art: erregyerre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése