A Marasti nyáron II.

Folytatjuk, fojtatjuk: zöldellő gettó, tessék inkább ezeket nézegetni. Vannak téli képeim is...

A Mărăşti-lakótelep Kolozsvár északkeleti részén található. Elnevezését az első világháború egyik, a román történelem szempontjából jelentős csatájának színhelyéről (Mărăşti) kapta. Egyike a város nagy tömbháznegyedeinek.

A lakótelepet északról a várost keresztülszelő vasútvonal határolja és választja el az Írisznegyedtől valamint a Bulgáriateleptől. Keletről Szamosfalva határolja, délkeleten a Tóköz negyed délnyugaton pedig a Györgyfalvi-negyed. Nyugati vége a Bocskai- illetve Hunyadi tereken zárul, amelyek már a Belváros részét alkotják.
A Mărăşti-lakótelep központját a Mărăşti-tér képezi, amely egyike Kolozsvár legforgalmasabb tereinek, hiszen a Dés és Nagybánya felé irányuló forgalom érinti, ugyanakkor fontos városi útvonalak kereszteződése. A Mărăşti-tér és a Bocskai-tér között húzódik a Magyar utca (ma B-dul 21 Decembrie 1989), míg a Mărăşti-tér és Hunyadi-tér között a Kül-Közép utca (ma Calea Dorobanţilor). Mindkét utca egyirányú: a központból kifelé a Honvéd utcán, míg befelé a Magyar utcán lehet eljutni. A Mărăşti-térről a Magyar utca folytatása Szamosfalva irányába az Aurel Vlaicu sugárút. A Bulgáriatelep illetve az Írisznegyedi ipari negyed felé a Téglás utca (ma Fabricii) vezet. Az egykori közvágóhídtól indul és a Téglás utcába torkollik, a Magyar utcától északra, párhuzamosan futó Móricz Zsigmond utca (ma Bucureşti). A Magyar utcára merőlegesen indul észak felé, keresztezve a Móricz Zsigmond utcát a Párizs utca (ma Paris), mely az Írisz negyedi Május 1. térre visz ki.

A helytörténeti vizsgálatok kimutatták, hogy Kolozsváron, az Óvárból kivezető fontos utak mentén már korán mezőgazdálkodó-állattartó települések alakultak, így a várostól keletre, a Kül-Magyar utca mentén fekvő Szentpéter nevű falu is. Tisztázatlan azonban, hogy az összenövés a várossal Szentpéter felől haladt-e a város felé vagy fordítva. Egy 1370-ből származó oklevélből ismert, hogy Kolozsvár keleti határa egészen Szamosfalváig tartott, ami azt jelenti, hogy a város határai ekkor már túlléptek Szentpéteren. A 15. századi források már egységes külvárosról (Longa fertály) beszélnek a Külső-Magyar utca mentén, ami arra enged következtetni, hogy Kolozsvár és Szentpéter összeolvadása már korábban végbement.
A következő évszázadokban a szentpéteri templom környéke mezővárosi jellegű és színvonalú településrész volt, egyike a város hóstátjainak. A 17. századra Kolozsvár területe már túlnyúlt az egykori Szentpéteren.

a BDR épülete a háttérben:
nem telepiek

1869-ben a mai Mărăşti-tér még városvégnek számított, s erre utal, hogy a Külső-Közép és Külső-Magyar utcák közti rövidke házsort (a tér nyugati oldalát) Végsor utcának nevezték. Ez a negyed központi tere, amely elnevezését az első világháború egyik, a román történelem szempontjából jelentős csatájának színhelyéről (Mărăşti) kapta. A Külső-Magyar utcára merőleges, északi irányban húzódó Téglás utca (ma Fabricii), amely napjainkban a negyed egyik fő közlekedési útvonala, már az első világháborút megelőzően kialakult. A világháború után a románra fordított Cărămidarilor elnevezés maradt meg egészen 1941-ig, amikor a térjelleget kifejezendő, a Hősök tere elnevezést kapta, a második világháború után pedig a Mărăşti névre változtatták ezt. Innen indul tovább az Apahida-Szamosújvár, illetve Mócs-Szászrégen fele vezető országút. A tértől jobbra, délre kanyarodik ki a Szopori út, mely korábban a közeli falvak megközelítését szolgálta, most az új Györgyfalvi-negyedbe vezet.

A Mărăşti-lakótelep, az azonos nevű tér körül alakult ki az 1970-es években, amikor a Nehézipari Kombinát munkásai számára építettek itt négy- és tízemeletes tömbházakat, ezáltal felszámolva az őslakos hóstátiak birtokait. Néhány átépítéstől megmentett utca mentén (Pacsirta utca, Cukorgyár utca, stb.) a mai napig láthatók egykori hóstáti házak. A lakótelep magába foglalja az egykori kétvízközi, Kül-Magyar utcai és Kül-Közép utcai kerületeket.