2011. május 24., kedd

Piros-sárga-kék Kolozsvár

Azoknak, akik torkuk szakadtáig fasisztáznak Budapesttől Washingtonig. Azoknak a korlátolt egyéneknek, akik a nacionalizmust csak magyar jelzővel ellátva értik, használják. Jószándékúak, szimpla hülyék és politikus csúszómászók vegyesen.

Mátyás király 2005
(forrás: nemtudom)
A kolozsvári főtéren, melynek mai neve Egyesülés tér, emlékeztetvén magyarokat és románokat a trianoni döntés, mely köztudomásúlag egy évezredes álom beteljesülése volt. Kolozsvár ősi román jellegét az ősi román nemzeti színekkel hajsúlyozandó, padon, kukán, parkolásgátlón.

"A köztérségek dekorativizmusa mintát szolgáltat az egyszerű ember intim szférájának számára, és egy ilyen modell követése sokat mond az emberi lélek elfojtott büszkeségéről és kisebbrendűségi komplexusáról. A frusztrációból aztán tett lesz a képzeletben, és a félénkség eltűnik a szimbólum világában, képzeletbeli hősiességgé válva." (Transindex)


rendes, becsületes, hazafias, nemzeti kuka 2004
(kép forrása: keresem)
forrás: Orbán Katalin, Transindex
forrás: Orbán Katalin, Transindex

Pl. Buzás Sándor rendes román hazafi, nem egy horthysta!
(kép forrása: Transindex, Duo Van Der Mixt
aka  Mihai Pop és Christian Rusu)

A közvetlen üzenet a polgár mozgósíthatóságáról szól, valamint arról, hogy az imádja, ha manipulálják. Színes tárgyai ezt jelzik: "számítsanak rám, uraim! Én egy vagyok a sokak közül... (Transindex)

Ezt már népi kezdeményezés :)))
(kép forrása: Transindex, Duo Van Der Mixt
aka  Mihai Pop és Christian Rusu)
(kép forrása: Transindex, Duo Van Der Mixt
aka  Mihai Pop és Christian Rusu)
ajánlott olvasnivaló vasárnap délutáni emésztéshez:

mandiner a posztfunárista, átépített Főtérről + Kolozsvár blog

pusztuló Házsongárd (transindex.ro)

Gozner Gertrud
MODERN SÍRRABLÓK
Fogyatkoznak a Házsongárd műemlékei

[fotóriport] A kolozsvári temető fejfáit legtöbbször nem az idő, hanem illetéktelen kezek rombolják. A régi sírhelyek új tulajdonosakat kapnak, akik nincsenek tekintettel a műemlékekre. A Házsongárd kövei harminc éve és ma.


HIRDETÉS






A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben készült felvételek alapján próbáltuk dokumentálni a temetőben végbevitt pusztítást. A fekete-fehér felvételeket és a sírokkal kapcsolatos adatokat Gaal György, az irodalom és művelődéstörténet tanára, a Házsongárd Alapítvány elnöke bocsátotta a rendelkezésünkre. 

De Gerando Antonina (1845-1914): a kolozsvári nőnevelés előfutára, iskolaigazgató. Az eredeti sírkőoszlopról lekaparták a feliratot, és új nevet kapott. 



Sírjának eladása annak idején olyan felháborodást keltett, hogy végül exhumálták, és a bejárati kapuval szembeni, aHázsongárd Alapítvány állította emléktábla alá temették. 



Kis Sándor (1849-1914): 33 éven át a Kereskedelmi Akadémia igazgatója, tankönyvíró. 



A sírkövet két részre vágták, a felső rész a portréval a lutheránus temető egyik ösvénye mellett található a földön, az alsó rész, amely egy térdeplő fiatalt ábrázol, pedig új tulajdonost kapott a hátoldalára. A domborművet Szeszák Ferenc kolozsvári szobrászművész készítette. 



Dr. gróf Kuun Géza (1839-1905): orientalista nyelvész, az Akadémia másodelnöke. A temető legművészibb síremlékénél vitték végbe vandál kezek a leglátványosabb pusztítást. A bronz leányalakot a tavasz folyamán szerették volna ellopni, de pár méter után eldobták, jelenleg a temetőőri raktárban várja a további sorsát. A bal oldali domborműről jelen pillanatban csak a koszorú hiányzik, a jobb oldalit azonban teljes egészében elvitték. A sírkőtolvajokat leginkább a fém vonzza. 



Hadady Endre (1862-1938): városi főkapitány. 


A sírkövet nemcsak egyszerűen megfordították, hanem az új bérlőknek gondjuk volt rá, hogy régi családnevet és címert is leverjék. 




Gróf Bethlen Ferencz (1823-1893) fedőkövéről is lelopták a – szintén fém – címert. 



Pósta Béla (1862-1919): régészprofesszor kriptasírja új táblával és oszlopokkal. 1982-ben a sírboltot kiadták az Ivascu papcsaládnak. A sírból kiszedett és szétvert érckoporsó darabjai még évekig látszottak a környéken. 



Bácsi Balázs Márton (1824-1895): az „1848/49-es esemény bajnok” sírkövének hűlt helye. Egy vasfejfa jelzi az új lakó kilétét. 



Debreczeni Márton (1802-1851): bányamérnök és eposzíró átfaragott neogótikus sírköve. Most Vadász Zoltán (1926-1989) színművész nyughelye, akinek családja átfaragtatta, és oda nem illő keresztel „koronázta” meg az obeliszket. 



Joannes Szabó (1765-1858): gyulafehérvári kanonok, kolozsmonostori apát neogótikus oszlopa helyett álló kettős betonsír. 



Dr. Szász Béla (1840-1898): a kolozsvári egyetem első filozófia tanára, író, költő, műfordító kis kőoszlopa helyén nemrég öntött betonsír. 



Fehérváry Antal (1824-1901): színigazgató terméskő oszlopa és modern betonsírja. Leszármazottjai nem akartak lemaradni a legújabb sírkődivatról. 



Dr. Stephanus Laday (1845-1936): népbiztos, törvényszerkesztő jogász monumentális angyalszobros síremléke Szabó Vera munkája. Itt az új tulajdonosnak szerencsére belefért az ízlésébe a szobor, és nem verette szét. 



Fojt Jakab gyógyszerész (1723-ban hunyt el) és két fiának tumbája. A domború felirattal ellátott sírkő sajnos lassacskán széttöredezik. 



Ereszes kövek a 17-18 századból: Szilágyi János ésPósalaki József, valamint családjuk nyugodott alattuk. 




III. Pataki Sámuel(1766-1824) kolozsvári főorvos kidőlni készülő urnás oszlopa. 

Váradi Miklós (1848-1941): színművész. A színháznak sikerült megváltania az egykori nagy művészek sírjait, és ezekbe újabb művészgenerációk temetkezhetnek. Így került a Pásztor család (Pásztor János 1929-1981) a Váradi helyére, viszont leverték az eredeti domború feliratot, és helyébe a sajátjukat vésték. A síremlék portré-domborművét szintén kicserélték. 



Óvári Kelemen (1844-1925): jogprofesszor síremléke helyére épített garázsszerű betonkripta. Belsejében ortodox freskók és hat koporsónak való sírhely. Az a hír járja, hogy ez lesz a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar végső nyughelye. 



Általános jelenség az egymásra épített sírok, miközben a fejfa is nyelvet cserél. 




Sírcsere
A sírok bérleti díja húsz évre 400 ezer lej. A külföldre elszármazott családtagok azonban mélyen a zsebükbe kell nyúljanak: ők 3000 dollárt kell fizessenek, ha nem akarják, hogy déd-, és nagyszüleik egykori sírjánál legközelebb idegen név fogadja őket.



További infó: Gaal György (2002): Tört kövön és porladó kereszten - Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár