2010. augusztus 18., szerda

Karolina vs. Múzeum

Minden turista álma: hatalmas kincshez jutni a gyanútlan helyiektől, bagóért bagóért vagy kevés baniért. Jöjjön egy súlyosan monarchista térre és próbálja meg.

Régiségpiac Kolozsvár óvárosában. A Karolina-téren (ma Muzeului vagyis Múzeum tér) több műemlék helyezkedik el: a Karolina-oszlop, a Ferenc-rendi templom és kolostor, illetve itt van a Régészeti és Történelmi Múzeum főépülete is. A múzeum előtt a kolozsvári román történészprofesszor, Constantin Daicoviciu szobra áll. Ceausescu elvtárs kedvenc házi történészéről (oh, szent nacionalizmus) vagy jót vagy semmit, mindenesetre még halála évében (1973) szülőfaluja felvette a nevét :)))

Ajánlott: Lovász Attila régiségboltja, az Antique Prima

eredeti? utángyártott ragyogás?

Ferenc-rendi templom és kolostor


 Karolina-oszlop
A kolozsvári Karolina-oszlop, korábbi, népszerű nevén Státua, a város legrégibb világi emlékműve, az Óvárban a Múzeum téren áll.


Az oszlopot I. Ferenc király, és negyedik felesége, Karolina Auguszta királyné látogatásának emlékére emelték. A látogatásra 1817. augusztus 18. és 27. között került sor. A látogatás célja a nép megnyugtatása volt a napóleoni háborúk okozta nehézségek közepette. A császári pár a Bánffy-palotában szállt meg.


Mindkét dombormű érdekes a viselettörténet szempontjából. Kultúrtörténeti érdekesség (ma bakinak neveznénk), hogy a kórház kapujánál olajlámpa látható, noha a városban az utcai világítás csak 1827 decemberében kezdődött, tehát a császári látogatáskor a lámpa még nem lehetett meg.(wiki)





további képek

Central Áruház

A Csentrál

Az átépitett szocialista nagyáruház, a Central (Központi).
Benne a város első mozgólépcsője, mely jelentős turisztikai nevezetesség volt Erdély-szerte.


Central S.A.
Str. Regele Ferdinand, nr. 22-26

visszafelé az időben:
néhai Dózsa György utca, még régebbi Wesselényi, még régebbi Híd utca

a haladás köztudomásúlag megállíthatatlan

ilyen volt
(kép forrása: www.sabin.ro)


további képek

2010. augusztus 16., hétfő

Halálmatek: Simon Pereszt bírálta a Wiesenthal Központ

Simon Pereszt bírálta a Wiesenthal Központ
mandiner


Halálmatek, gyakorlótérért megbocsátás? Irán a cél.

Bírálta Simon Pereszt a Simon Wiesenthal Központ. Az ok az volt, hogy az izraeli államfő megköszönte Romániának 400 ezer zsidó megmentését, de a romániai holokausztot nem ítélte el.

Simon Peresz a román kollégájával, Traian Basescuval közös csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette: Izrael soha nem fogja elfelejteni, hogy Románia a második világháború idején sok zsidó életét mentette meg, akik közül 400 ezren később Izraelbe mentek, és a zsidó állam építőivé lettek. A Wiesenthal Központ pénteki közleményében meglepetésének és csalódottságának adott hangot amiatt, hogy az izraeli államfő eközben nem tett említést a nácibarát Ion Antonescu marsall rezsimjéről, amely 280-380 ezer ukrán és román zsidó haláláért volt felelős a második világháború idején.

A Wiesenthal Központ szerint komoly következményei lesznek Romániában és Kelet-Európában annak, hogy Peresz nem ítélte el a szörnyű mészárlásokat, hiszen a térségben egyre erősödik az a tendencia, hogy tagadják vagy minimalizálják a náci kollaboránsoknak a zsidó népirtásban betöltött szerepét. Simon Peresz pénteken a bukaresti holokauszt-emlékműnél tett látogatása során már szóvá tette a második világháború idején elkövetett romániai tömegmészárlásokat is, és megköszönte Romániának, hogy elismerte világháborús történelmének kegyetlenségeit.

2010. augusztus 11., szerda

Asztalos Csaba egy politikai kancsó

KARÁCSONY VAN?
Autonómiát kért az ENSZ-től Hantz Péter


A rasszizmusellenes értekezleten az erdélyi magyarság problémáit ismertették a civilek. A bizottság azonban inkább a romák iránt érdeklődött.

Miközben a Hantz Péter által vezetett delegáció az erdélyi magyarság problémáira kívánta felhívni a figyelmet az ENSZ Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén, a román kormány Asztalos Csaba által vezetett küldöttsége egy, főként a romániai cigányság gondjaira fókuszáló jelentést mutatott be tegnap délután. Az országjelentést követő kérdések is leginkább a romák helyzetét firtatták.

Bár a Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottság (Committee on the Elimination of Racial Discrimination) ülése most ért véget, minden jel arra mutat, hogy a Pro Regio Siculorum Egyesület, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szignált, 15 oldalas árnyékjelentés nem lesz fontos mérföldkő a székelyföldi autonómiatörekvések történetében. Értelme legfeljebb annyi lehet, hogy a hazai közbeszédben ismét téma a székelyföldi autonómia ügye.

Alább párhuzamos interjú olvasható a román kormányt képviselő Asztalos Csabával (Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elnöke) valamint Markó Attilával (Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke), továbbá az árnyékjelentést megszövegező civilek vezetőjével, Hantz Péterrel.


Ismertetnék röviden a román kormány által bemutatott jelentést?

A. Cs.: – Jelentésünkben adatokat szolgáltattunk arról, hogy az 1999-2009-es időszakban Romániában hogyan ültettük gyakorlatba a rasszizmus elleni nemzetközi egyezményt. Az ország erre vonatkozó jogi- és intézményrendszerét, esettanulmányokat mutattunk be. A jelentés különös figyelmet szentel a roma kisebbség helyzetének, a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak, valamint a menekültek és idegenek státuszának.

M. A.: – A Románia által elfogadott ENSZ-egyezménynek van néhány cikkelye, mely a diszkrimináció általános tilalmáról, ez irányú cselekedetek foganatosításáról szól. Az előző országjelentéshez képest Romániában egy sor intézmény jött létre ebben a témakörben – példáulDiszkrimináció-ellenes Tanács, vagy Országos Romaügynökség – mely az egyezmény alkalmazásának lehetőségét kibővítette. Egyébként Románia nem tartozik azon országok közé, melyek ilyen szempontból problémásak – ez tehát egyfajta rutinjelentés az ENSZ számára.


A magyar közösséggel kapcsolatban mit emeltek ki?

A. Cs.: – Kiemeltük, hogy van politikai képviselet, anyanyelv-használati jog mind az alkotmány, mind a közigazgatás és igazságszolgáltatás szintjén. Az oktatásról elmondtuk, hogy nincsenek korlátozások.

Ha párhuzamot vonunk – persze nem lehet párhuzamot vonni – a roma kisebbséggel, akkor a magyar kisebbséggel szemben nincs olyan ellenszenv, mint a romákkal szemben. A magyar kisebbséget illető problémák belföldi szinten kezelhetőek, nem jelentenek olyan gondokat, melyekhez nemzetközi segítségre lenne szükség.


Mit emelt ki az árnyékjelentésről szóló bemutató?

H. P.: – Közoktatás tekintetében két problémát említettünk: a csángó-magyar oktatás kérdését, illetőleg azt, hogy a román nyelv tanítása és a vizsgáztatás anyanyelvi szintű rendszerben zajlik, épp ezért sokan kiesnek. A magyarság emiatt már a középiskolákban is alulreprezentált. Felsőoktatás tekintetében a hiányszakmákban való magyar alulreprezentáltságot említettük és azt, hogy szükség van magyar állami egyetemre.

Székelyföld kérdésében három tematikát említettünk meg: egyik a nyelvi jogok ügye – az, hogy a rendőr nem beszél magyarul, továbbá a dokumentumok zöme román nyelvű. A másik a gazdasági diszkrimináció, aminek jó példája az utak minősége. Probléma még az etnikai arányok megbontása, említettük Székelyföld militarizálását valamint az ortodox egyház expanziós politikáját. Dél-tiroli példára hivatkozva kértük az ENSZ közvetítését a székelyföldi autonómia kérdésében.


A magyar civilek által összeállított dokumentum megállapításaira hogyan reagálnának?

M. A.: – Számos kérdésben helyesek a megállapítások. Valóban vannak olyan problémák, melyeket a román kormány nem oldott meg, és melyek vita tárgyát képezik a mai napig. Székelyföld autonómiájának vagy a Bolyai egyetemnek az ügye nem a Hantz Péter vagy az RMDSZ ügye, hanem az erdélyi magyarság ügye. Az már más kérdés, hogy mi tárgya és mi nem tárgya e bizottság munkájának.


Székelyföld autonómiája hogyan kerül a faji diszkriminációra szakosodott bizottság elé?

H. P.: – A faji diszkriminációba simán belefér a kisebbségi jogok kérdésköre, de facto ennek a bizottságnak a hatáskörébe ez a kérdés is beletartozik. Az üzbég jelentés is tele volt kisebbségi problémákkal. Területi autonómia, határok megváltoztatása valóban nem hatásköre a bizottságnak– volt is egy ilyen komment – de a kollektív jogok irányában nagyon receptívek voltak.


Hogyan zajlik egy ilyen országjelentés, illetve az árnyékjelentés vitája?

M. A.: – A bizottság munkarendjében nincs benne az árnyékjelentés bemutatása. A bizottság tegnap eldöntötte, hogy mielőtt rátérne a rendes programra, néhány percig találkoznak az árnyékjelentést megfogalmazó civilekkel. Itt Hantz Péterék és a Romani Criss, mely szintén árnyékjelentést nyújtott be, elmondhatták, hogy ők mit látnak problémának. Azonban a bizottság tagjai szabadon döntik el, hogy figyelembe veszik-e ezt vagy sem. Az árnyékjelentés tartalmi elemeiről tehát a hivatalos ülésrenden nem esik szó, hanem a bizottság kérdések formájában reagáltathatja a kormány képviselőit. Az árnyékjelentést bemutató civilek jelen lehetnek az ülésen, de nem tehetnek fel kérdéseket.

Maga az ülésrend egyébként kétnapos: az első nap a tagállam delegációja bemutatja a jelentést – ez másfél-két óra. Ezután a raportőr mondja el a véleményét a jelentésről, majd a bizottság kérdez. A kérdezz-felelek folytatódik másnap is, három órán keresztül.

H. P.: – Az augusztus 9-i, kétórás zárt ülésen a bizottság technikai részleteket beszélt meg. Itt volt egy kezdeményezés, hogy a civilek egy órában bemutassák álláspontjukat. Itt fél órát beszéltünk mi, fél órát pedig a Romani Criss roma érdekvédő szervezet képviselője. Az országjelentés bemutatása után az a 17-18 bizottsági tag, mely a román országjelentéssel foglalkozik, kérdéseket tehetett fel a román delegációnak.


A kérdések miről szóltak? Fel lehetett fedezni valamilyen irányú érdeklődést a bizottság tagjai részéről?

A. Cs.: – Főként romákkal, az ő oktatásukkal, valamint a politikusok rasszista megnyilvánulásaival kapcsolatban voltak kérdések. Rákérdeztek a tavalyi, Hargita megyei roma-magyar konfliktusra is.

H. P.: – A kérdések négyötöde a romákkal volt kapcsolatos, a fennmaradó húsz százalékban foglalkoztak a magyarsággal.


A magyar közösséggel kapcsolatban milyen kérdések hangzottak el?

M. A.: – A bizottság a felsőoktatás kérdésére volt kíváncsi – erre mi azt válaszoltuk, hogy ez egy megoldásra váró probléma. Rákérdeztek arra is, hogy a nyelvhasználat hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, az igazságügy és közigazgatás terén.

Az árnyékjelentésben Székelyföld autonómiája is benne van, azonban erről nem volt szó, mivel ez nem tárgya sem az egyezménynek, sem a bizottság munkájának. A jelentésünkben nincs konkrét magyar ügy, hiszen a diszkriminációt, mint jelenséget tárgyalja. Ugyanígy valószínűleg a bizottság véleményezésében sem lesz jelen konkrétan magyar ügy.

A. Cs.: – Volt olyan kérdés is, hogy mit szólunk az autonómiához. Azonban elhangzott, a bizottság egyéni és nem kollektív jogokról tárgyal. Így Hantzék jelentése politikai és nem emberjogi jelentés, amit nem jó helyen tettek le. Az ENSZ legfeljebb államok, de semmiképpen sem egy állam területén élő közösségek között mediál.


Mi a véleménye arról az árnyékjelentésben levő kijelentésről, miszerint Székelyföldön erőszakos románosítás folyik?

A. Cs.: – A kommunizmus idején valóban volt erőszakos románosítás, és 1989 után is voltak erre utaló jelek. Azonban ilyen kijelentéseket adatokkal kell alátámasztani, ezek hiányában nem hitelesek. Politikai kijelentésnek el lehet fogadni, azonban most emberjogi kérdésekről tárgyalunk.

Egyébként ha az ortodox egyház terjeszkedését tekintjük, akkor valóban felmerülnek bizonyos kérdések, de azt is észre kell venni, hogy a magyarság jelenléte a közigazgatásban folyamatosan nőtt az utóbbi 14 évben, és ma meghaladja az 50 százalékot. Nyelvhasználat, iskolák tekintetében szintén van előrelépés.


Magyarellenes erőszakról is szó van az árnyékjelentésben...

A. Cs.: – Egy magyarellenes erőszakról szóló emberjogi dokumentum azt feltételezi, hogy leírjuk: ekkor és ekkor egy magyart megvertek, mit tett a rendőrség, és ilyen eset előfordult tízszer vagy hússzor. Persze két-három eset is fontos, de nem mondhatjuk azt, hogy Székelyföldön olyan léptékű magyarverések vannak, mint Vajdaságban vagy Szlovákiában.


Milyen jogi következményei lehetnek annak az ajánlásnak, amit a bizottság három hónap múlva megfogalmaz a jelentés kapcsán?

M. A.: – Mivel az egyezmény nem érvényesíthető jogilag, az ajánlások figyelembe vétele sem kötelező. Persze nem ildomos nem figyelembe venni ezeket a rendelkezéseket. Azt látom, az utólagos ajánlásokban olyan fogalmazások jelennek meg, mint például hogy az állam folytassa a küzdelmet a diszkrimináció ellen, hogy bővítse jogi kereteit ezen a területen, továbbá hogy figyeljen oda a törvények alkalmazására. Nem hinném, hogy az ajánlásban konkrét dolgok lennének majd. Az ENSZ-re nem jellemző, hogy azt ajánlja a román államnak, hogy oldja meg a magyar egyetem ügyét. Az ENSZ nem akarja megoldani a magyar kérdést.

H. P.: – Már a Bolyai egyetemért folyó harc esetében is láttuk, hogy ha megjelenik egy újságcikk, az semmilyen szankciót nem jelent az adott országra nézve, azonban morálisan nyomást gyakorol a politikai döntéshozókra. Egy ilyen ENSZ-jelentés még inkább csorbítja egy ország hírét, és ha ez összeadódik politikai és civil erőfeszítésekkel, akkor ezek együttesen eredményt érhetnek el. Óva intenék azonban mindenkit, hogy pusztán egy ilyen jelentéstől eredményeket várjon.

A Romani Criss képviselőjével ugyanakkor megállapítottuk, hogy a román delegáció tagjai nem váltották be elvárásainkat. Sem a roma, sem pedig a magyar közösség legsúlyosabb gondjairól nem beszéltek, egy általános, rózsaszín képet próbáltak festeni, kevés konkrét problémát említve. Ezt mi nagyon károsnak tartjuk.


Milyen érzés magyarként a román kormányt képviselni egy olyan nemzetközi fórumon, ahol a magyar kisebbség követeléseiről is szó van?

M. A.: – Két szempontot tartok szem előtt: egyrészt hogy intézményvezetőként, a román államot képviselve mire van mandátumom, és mire nem. Továbbá a mandátumom kötöttségein túl vannak egyéni meglátásaim is bizonyos kérdésekben.

A román államot képviselve például nem tudom az ENSZ-nél kikiáltani az autonómiát, mert ezt nem teszi lehetővé a mandátumom. Ugyanakkor ennek ellenkezőjét sem fogom megtenni, tehát nem fogom letagadni az autonómia-igényem létét. Ez már a személyes része a dolognak.

Esetenként azt tudom mondani, hogy bizonyos kérdésekben nem tudom képviselni a román államot, mert a képviselt ügy ellenkezik a személyes meggyőződésemmel. De hát az ENSZ-ben nincsenek ilyen éles különbségek: a szervezet minden ilyen jellegű dokumentuma igen gyenge, és nélkülözi a konkrét rendelkezéseket. Itt nincs értelme autonómiáról beszélni, mert senki nem veszi a lapot. Az Európa Tanácsban például erre sokkal inkább megvan a lehetőség.

H.P.: – Válasszunk szét dolgokat. Egy ilyen jelentésbe, ha nem is ügyek, de problematika szintjén, bekerülnek dolgok. Magasabb szinten, valóban csak nagyon általánosan fogalmaznak, és csak akkor nevesítenek, ha nagyon nagy baj van. Nekünk nem az a célunk, hogy az ügy a Biztonsági Tanács elé kerüljön, hanem az, hogy folyamodványunknak írásos nyoma legyen, hogy vita induljon az erdélyi magyarság problémáiról. Ezt a célunkat elértük.

2010. augusztus 7., szombat

Miniszterelnök, ortodox pátriárka: Miron Cristea emlékérme, a gyűjtök öröme

Miron Cristea, zsidók, antiszemitizmus, emlékérme
Nem antiszemita indítékok vezéreltek minket – közölte a román központi bank kormányzója pénteken. Mugur Isarescunak azért kellett védekeznie, mert olyan érmét készítettek, ami Miron Cristea ortodox pátriárkát, az ország egykori miniszterelnökét ábrázolja. Cristea 1939-ben kormányfőként zsidókat fosztott meg állampolgárságuktól.

Most hallok először rasszista érmékről – írta már a hét közepén az egyik numizmatikai szakblog posztjának szerzője a romániai érmeügy kapcsán. Egy amerikai múzeum írt először levelet Romániának, a bukaresti központi banknak, amiben kérte, hogy vonják vissza a 10 lejes ezüstérmét. Az azon szereplő pátriárka ugyanis antiszemita nézeteket vallott, és az 1930-as évek második felében azt sürgette, hogy a zsidók hagyják el az országot.

A poszt szerint Radu Ioanid, az amerikai holokauszt emlékközpont igazgatója azt mondta, sokkolta őt a román jegybank döntése, hogy az érmén Miron Cristeát szerepelteti. Cristea 1925-től 1939-ig volt pátriárka, 1938-1939-ben miniszterelnök. Kormányfősége idején vizsgálták felül az állampolgársági törvényt, amivel 225 ezer zsidót fosztottak meg az állampolgárságuktól.


Egy 2004-ben megjelent tanulmány szerint maga Cristea volt az, aki a zsidók üldözését kezdeményezte. Egyes források szerint a holokauszt idején Romániában háromszázezer zsidót és cigányt öltek meg. Az érme kibocsátása ellen a romániai zsidó szervezetek is tiltakozta, a kolozsvári szervezet elnöke, Robert Schwarz azt mondta: nem tudja elképzelni, Cristea személye hogyan juthatott át a jegybanki szűrőkön,

A BBC pénteki híre szerint Mugur Isarescu, a román jegybank kormányzója – ez a mi jegybankelnöki tisztségünknek felel meg – tiltakozott a rasszizmus vádja ellen. Mint fogalmazott, nem akartak rasszista, idegengyűlülő és antiszemita üzenetet megfogalmazni, az 5000 darabban megjelent érmét egy, az ország öt jelentős pátriárkáját bemutató sorozat egyik elemének szánták (a másik négy személy a román jegybank honlapja szerint Nicodem Munteanu, Justinian Marina, Iustin Moisescu és Teotist Arapasu).

A bank kormányzója azt is közölte, hogy tiszteletben tartják nemzetük és a demokrácia értékeit. A jegybank elfogadta az amerikaiak kérését, és létrehoz házon belül egy olyan bizottság, amely elemzi a helyzetet, és kidolgozza a mindenkinek tetsző megoldást. "Ez akár az érme kiselejtezése is lehet" – fogalmazott a BBC szerint Isarescu. (index)


A román Nemzeti Bank antiszemita?

2010-08-03 14:44 barikád.hu Külföld
Az amerikai Holokauszt Emlékmúzeum képviselői arra kérik a Román Nemzeti Bankot, hogy vonja vissza azt az emlékérmét, amelyen Miron Cristea pátriárka képmása található. Miron Cristea antiszemita volt, aki felszólította a zsidókat, hogy hagyják el az országot.

Radu Ioanid, a Holokauszt Emlékmúzeum igazgatója úgy nyilatkozott, hogy "sokkolta" a bank döntése, hogy emlékérmét veressenek egy antiszemita pap képmásával. Miron Cristea a Román Ortodox Egyház vezetője volt 1925 és 1939 között, 1938-39-ben pedig Románia miniszterelnöke, és közvetlenül felelős azért, hogy 225 ezer romániai zsidót megfosztottak román állampolgárságától.

1937-ben Miron Cristea így fogalmazott egy cikkében: "Az ember elsírja magát a román nép balsorsán, akiből a zsidó kifacsarja még a gerincvelőt is. Nem lépni fel a zsidók ellen egyet jelent a pusztulással... Meg kell védenünk magunkat, ez hazafias kötelesség, és nem antiszemitizmus." Ő vezette be azt is, hogy a kormány tagjai (beleértve a pátriárkát is) karlendítéssel köszöntsék a királyt.


Miron Cristea pátriárka Cosmo Gordon Lang canterbury érsekkel a Lambeth palotában, 1936. július 3-án

Radu Ioanid ezért levelet intézett Mugur Isărescuhoz, a nemzeti bank kormányzójához, és kérte az érme visszavonását. Mugur Stet, a Román Nemzeti Bank szóvívője azonban azt mondja, hogy az érme egy ötös ezüst-sorozat része, amely gyűjtők számára készült, és amely Románia pátriárkáit ábrázolja 1925-től, semmiképpen nem Cristea emlékének szánták.

Az emlékérmék egyikén szerepel Iustin Moisescu pátriárka is, akiről nemrég kiderült, hogy pályája egy szakaszán, mielőtt Erdély metropolitájává választották volna, a Securitate besúgója volt.

Romániában jelenleg kb. 6 ezer zsidó él. Az ország csak az utóbbi néhány évben kezdte elismerni a zsidók ellen a második világháború idején elkövetett atrocitásait.
(manna.ro/românia liberă)

Az első világháború után Románia jelentős területekkel gyarapodott, megszerezte Erdélyt, Besszarábiát és Bukovinát. A második világháború előtt Romániában élő 760 ezer zsidó a lakosság 4,2 százalékát tette ki. Az erdélyi zsidóság jelentős része magyar anyanyelvű volt, ezért a román antiszemitizmust a magyarellenesség is erősítette. A két világháború közötti időszakban a román szélsőséges Vasgárda mozgalom gyűléseit, akcióit gyakran kísérte zsidóellenes erőszak. 1938-1939 során a román kormány egy új törvény értelmében felülvizsgálta, és mintegy 270 ezer zsidótól megvonta az állampolgársági jogot. Többszöri feloszlatása és vezetőinek meggyilkoltatása ellenére a Vasgárda befolyása egyre nőtt. A belpolitikai feszültséget fokozta, hogy 1940 júniusa és szeptembere között a három irányból is ellenséges ország által körülvett Románia területe (és zsidó lakossága) három alkalommal is jelentősen csökkent: a Szovjetunió megszállta Besszarábiát és Észak-Bukovinát, Magyarország a második bécsi döntés eredményeként bevonult Észak-Erdélybe, Dobrudzsa pedig Bulgáriához került. A válság hatására a király teljhatalmat adott Ion Antonescu marsall kezébe, és fia, Mihály javára lemondott a trónról. Antonescu náci mintára vezérnek (Conducator) nevezte ki magát. Ezzel párhuzamosan újabb zsidóellenes törvények születtek. Megtiltották a vegyes házasságot, a zsidók nem birtokolhattak földet. Faji alapon határozták meg, hogy ki számít zsidónak, a zsidókat kizárták a hadseregből. 1941 januárjában a Vasgárda sikertelen puccsot kísérelt meg Antonescu ellen. A felkelés során a vasgárdisták több száz zsidót mészároltak le Bukarestben és környékén.

A Szovjetunió elleni német hadjárathoz Románia készségesen csatlakozott 1940-ben elveszített területei visszaszerzésének reményében. Antonescuék véres bosszúra készültek a zsidók ellen, mert szerintük a zsidók kommunista ügynökként segítették a Bukovinába és Besszarábiába bevonuló szovjet csapatokat. A csendőrség főfelügyelője a Szovjetunió elleni támadás előtt néhány nappal megparancsolta, hogy a harcok során visszafoglalt falvakban az összes zsidót öljék meg, a városokban élőket pedig zárják gettóba. Június 25-én Iasiban a román hadsereg néhány nap alatt 4 ezer zsidót ölt meg azzal a váddal, hogy azok szovjet kémek. Több ezer túlélőt vagonokba zsúfoltak. A határozott úti cél nélkül, lépésben haladó vonatokban a következő napok során sok százan haltak éhen és szomjan. Aki ki akart mászni a vagonokból azt lelőtték. A szovjetektől visszafoglalt területeken a román hadsereg és a csendőrség brutálisan legyilkolta a zsidókat. Még a térségben működő Einsatzgruppe D jelentései is bírálták a szervezetlen mészárlásokat, a gyilkolást kísérő fosztogatást. A németek azt is kifogásolták, hogy a halottakat a románok temetetlenül hagyták. Júliusban megkezdődött a visszafoglalt Bukovina és Besszarábia "zsidótlanítása". A románok 27 ezer embert agyonlőttek, több mint 160 ezret pedig a Dnyeszter folyón túli szovjet területeken felállított táborokba zsúfoltak össze. A pajtákból, istállókból gazdasági épületekből kialakított lágerekben a zsidókat kirabolták, enni és inni alig adtak nekik. A foglyok ezrével pusztultak el az éhségtől és a betegségektől. A táborokban folytatódott a gyilkolás: a bogdanovkai táborban napi 3-400 embert lőttek agyon, az áldozatok száma elérte a 43 ezer főt. A román hadsereg nem csak a visszafoglalt, de frissen a megszállt szovjet területeken is gyilkolta a zsidókat: Odesszában partizántámadások megtorlásaként több tízezer zsidót lőttek agyon, vagy égettek el elevenen.

A román kormány zsidópolitikájának kétarcúságára jellemző, hogy mialatt a keleti területeken élő zsidókat legyilkolták, addig Ó-Romániában megelégedtek a zsidók kifosztásával. Az itt élők üzleteit, vállalkozásait nem árjásították, de a zsidó közösségtől először 5000 ruhát és kórházi ágyat, majd egy 2 milliárd lejes kényszerkölcsönt zsaroltak ki. A németek attól tartottak, hogy Antonescuék továbbra is önkényes, szervezetlen deportálásokkal és tömeggyilkosságokkal akarják majd "megoldani a zsidókérdést". Ezért 1942-ben tárgyalásokat kezdtek a román kormánnyal valamennyi zsidó "átvételéről". Júliusban Eichmann bukaresti képviselője megállapodást írt alá a románokkal. Szeptemberre elkészültek a deportálási tervek is: naponta 2000 román zsidót akartak a belzeci haláltáborba szállítani. A németek megdöbbenésére Antonescu végül is nem engedélyezte az akciót. A román diktátort ebbe az irányba befolyásolta, hogy sem Olaszországból, sem a riválisnak tekintett Magyarországról nem deportáltak, Szlovákiában pedig ekkor álltak le a kiszállítások. Ráadásul a román zsidó vezetők eredményesen kértek segítséget egyházi vezetőknél, politikusoknál, sőt a királyi család tagjainál. Bár Románia volt az egyetlen ország, amely önállóan fogott hozzá a zsidók kiirtásához, végül mégsem adta át a román zsidókat a németeknek. A zsidó közösséggel újabb 4 milliárd lejt fizettetek, 1336 dollárért árulták a palesztinai kivándorlási engedélyeket, de az óromániai - és így a Dél-Erdélyben élő jelentős részben magyar ajkú zsidóság is - megmenekült a haláltól, míg az 1940-ben visszaszerzett Észak-Erdélyből a magyar hatóságok 1944-ben Auschwitzba deportálták a zsidókat. A román holokausztnak legalább 220 ezer zsidó esett áldozatul. (www.holokausztmagyarorszagon.hu)