A rasszizmusellenes értekezleten az erdélyi magyarság problémáit ismertették a civilek. A bizottság azonban inkább a romák iránt érdeklődött.
Miközben a
Hantz Péter által vezetett delegáció az erdélyi magyarság problémáira kívánta felhívni a figyelmet az ENSZ Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén, a román kormány
Asztalos Csaba által vezetett küldöttsége egy, főként a romániai cigányság gondjaira fókuszáló jelentést mutatott be tegnap délután. Az országjelentést követő kérdések is leginkább a romák helyzetét firtatták.
Bár a
Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottság (Committee on the Elimination of Racial Discrimination) ülése most ért véget, minden jel arra mutat, hogy a
Pro Regio Siculorum Egyesület, a
Bolyai Kezdeményező Bizottság és az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szignált, 15 oldalas árnyékjelentés nem lesz fontos mérföldkő a székelyföldi autonómiatörekvések történetében. Értelme legfeljebb annyi lehet, hogy a hazai közbeszédben ismét téma a székelyföldi autonómia ügye.
Alább párhuzamos interjú olvasható a román kormányt képviselő
Asztalos Csabával (Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elnöke) valamint
Markó Attilával (Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke), továbbá az árnyékjelentést megszövegező civilek vezetőjével,
Hantz Péterrel.
Ismertetnék röviden a román kormány által bemutatott jelentést?A. Cs.: – Jelentésünkben adatokat szolgáltattunk arról, hogy az 1999-2009-es időszakban Romániában hogyan ültettük gyakorlatba a rasszizmus elleni nemzetközi egyezményt. Az ország erre vonatkozó jogi- és intézményrendszerét, esettanulmányokat mutattunk be. A jelentés különös figyelmet szentel a roma kisebbség helyzetének, a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak, valamint a menekültek és idegenek státuszának.
M. A.: – A Románia által elfogadott ENSZ-egyezménynek van néhány cikkelye, mely
a diszkrimináció általános tilalmáról, ez irányú cselekedetek foganatosításáról szól. Az előző országjelentéshez képest Romániában egy sor intézmény jött létre ebben a témakörben – például
Diszkrimináció-ellenes Tanács, vagy
Országos Romaügynökség – mely az egyezmény alkalmazásának lehetőségét kibővítette. Egyébként Románia nem tartozik azon országok közé, melyek ilyen szempontból problémásak – ez tehát egyfajta rutinjelentés az ENSZ számára.
A magyar közösséggel kapcsolatban mit emeltek ki?A. Cs.: – Kiemeltük, hogy van politikai képviselet, anyanyelv-használati jog mind az alkotmány, mind a közigazgatás és igazságszolgáltatás szintjén. Az oktatásról elmondtuk, hogy nincsenek korlátozások.
Ha párhuzamot vonunk – persze nem lehet párhuzamot vonni – a roma kisebbséggel, akkor a magyar kisebbséggel szemben nincs olyan ellenszenv, mint a romákkal szemben. A magyar kisebbséget illető problémák belföldi szinten kezelhetőek, nem jelentenek olyan gondokat, melyekhez nemzetközi segítségre lenne szükség.
Mit emelt ki az árnyékjelentésről szóló bemutató? H. P.: – Közoktatás tekintetében két problémát említettünk: a csángó-magyar oktatás kérdését, illetőleg azt, hogy a román nyelv tanítása és a vizsgáztatás anyanyelvi szintű rendszerben zajlik, épp ezért sokan kiesnek. A magyarság emiatt már a középiskolákban is alulreprezentált. Felsőoktatás tekintetében a hiányszakmákban való magyar alulreprezentáltságot említettük és azt, hogy szükség van magyar állami egyetemre.
Székelyföld kérdésében három tematikát említettünk meg: egyik a nyelvi jogok ügye – az, hogy a rendőr nem beszél magyarul, továbbá a dokumentumok zöme román nyelvű. A másik a gazdasági diszkrimináció, aminek jó példája az utak minősége. Probléma még az etnikai arányok megbontása, említettük Székelyföld militarizálását valamint az ortodox egyház expanziós politikáját. Dél-tiroli példára hivatkozva kértük az ENSZ közvetítését a székelyföldi autonómia kérdésében.
A magyar civilek által összeállított dokumentum megállapításaira hogyan reagálnának?M. A.: – Számos kérdésben helyesek a megállapítások. Valóban vannak olyan problémák, melyeket a román kormány nem oldott meg, és melyek vita tárgyát képezik a mai napig. Székelyföld autonómiájának vagy a Bolyai egyetemnek az ügye nem a Hantz Péter vagy az RMDSZ ügye, hanem az erdélyi magyarság ügye. Az már más kérdés, hogy mi tárgya és mi nem tárgya e bizottság munkájának.
Székelyföld autonómiája hogyan kerül a faji diszkriminációra szakosodott bizottság elé?H. P.: – A faji diszkriminációba simán belefér a kisebbségi jogok kérdésköre, de facto ennek a bizottságnak a hatáskörébe ez a kérdés is beletartozik. Az üzbég jelentés is tele volt kisebbségi problémákkal. Területi autonómia, határok megváltoztatása valóban nem hatásköre a bizottságnak– volt is egy ilyen komment – de a kollektív jogok irányában nagyon receptívek voltak.
Hogyan zajlik egy ilyen országjelentés, illetve az árnyékjelentés vitája?M. A.: – A bizottság munkarendjében nincs benne az árnyékjelentés bemutatása. A bizottság tegnap eldöntötte, hogy mielőtt rátérne a rendes programra, néhány percig találkoznak az árnyékjelentést megfogalmazó civilekkel. Itt Hantz Péterék és a Romani Criss, mely szintén árnyékjelentést nyújtott be, elmondhatták, hogy ők mit látnak problémának. Azonban a bizottság tagjai szabadon döntik el, hogy figyelembe veszik-e ezt vagy sem. Az árnyékjelentés tartalmi elemeiről tehát a hivatalos ülésrenden nem esik szó, hanem a bizottság kérdések formájában reagáltathatja a kormány képviselőit. Az árnyékjelentést bemutató civilek jelen lehetnek az ülésen, de nem tehetnek fel kérdéseket.
Maga az ülésrend egyébként kétnapos: az első nap a tagállam delegációja bemutatja a jelentést – ez másfél-két óra. Ezután a raportőr mondja el a véleményét a jelentésről, majd a bizottság kérdez. A kérdezz-felelek folytatódik másnap is, három órán keresztül.
H. P.: – Az augusztus 9-i, kétórás zárt ülésen a bizottság technikai részleteket beszélt meg. Itt volt egy kezdeményezés, hogy a civilek egy órában bemutassák álláspontjukat. Itt fél órát beszéltünk mi, fél órát pedig a Romani Criss roma érdekvédő szervezet képviselője. Az országjelentés bemutatása után az a 17-18 bizottsági tag, mely a román országjelentéssel foglalkozik, kérdéseket tehetett fel a román delegációnak.
A kérdések miről szóltak? Fel lehetett fedezni valamilyen irányú érdeklődést a bizottság tagjai részéről?A. Cs.: – Főként romákkal, az ő oktatásukkal, valamint a politikusok rasszista megnyilvánulásaival kapcsolatban voltak kérdések. Rákérdeztek a tavalyi, Hargita megyei roma-magyar konfliktusra is.
H. P.: – A kérdések négyötöde a romákkal volt kapcsolatos, a fennmaradó húsz százalékban foglalkoztak a magyarsággal.
A magyar közösséggel kapcsolatban milyen kérdések hangzottak el?M. A.: – A bizottság a felsőoktatás kérdésére volt kíváncsi – erre mi azt válaszoltuk, hogy ez egy megoldásra váró probléma. Rákérdeztek arra is, hogy a nyelvhasználat hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, az igazságügy és közigazgatás terén.
Az árnyékjelentésben Székelyföld autonómiája is benne van, azonban erről nem volt szó, mivel ez nem tárgya sem az egyezménynek, sem a bizottság munkájának. A jelentésünkben nincs konkrét magyar ügy, hiszen a diszkriminációt, mint jelenséget tárgyalja. Ugyanígy valószínűleg a bizottság véleményezésében sem lesz jelen konkrétan magyar ügy.
A. Cs.: – Volt olyan kérdés is, hogy mit szólunk az autonómiához. Azonban elhangzott, a bizottság egyéni és nem kollektív jogokról tárgyal. Így Hantzék jelentése politikai és nem emberjogi jelentés, amit nem jó helyen tettek le. Az ENSZ legfeljebb államok, de semmiképpen sem egy állam területén élő közösségek között mediál.
Mi a véleménye arról az árnyékjelentésben levő kijelentésről, miszerint Székelyföldön erőszakos románosítás folyik?A. Cs.: – A kommunizmus idején valóban volt erőszakos románosítás, és 1989 után is voltak erre utaló jelek. Azonban ilyen kijelentéseket adatokkal kell alátámasztani, ezek hiányában nem hitelesek. Politikai kijelentésnek el lehet fogadni, azonban most emberjogi kérdésekről tárgyalunk.
Egyébként ha az ortodox egyház terjeszkedését tekintjük, akkor valóban felmerülnek bizonyos kérdések, de azt is észre kell venni, hogy a magyarság jelenléte a közigazgatásban folyamatosan nőtt az utóbbi 14 évben, és ma meghaladja az 50 százalékot. Nyelvhasználat, iskolák tekintetében szintén van előrelépés.
Magyarellenes erőszakról is szó van az árnyékjelentésben...A. Cs.: – Egy magyarellenes erőszakról szóló emberjogi dokumentum azt feltételezi, hogy leírjuk: ekkor és ekkor egy magyart megvertek, mit tett a rendőrség, és ilyen eset előfordult tízszer vagy hússzor. Persze két-három eset is fontos, de nem mondhatjuk azt, hogy Székelyföldön olyan léptékű magyarverések vannak, mint Vajdaságban vagy Szlovákiában.
Milyen jogi következményei lehetnek annak az ajánlásnak, amit a bizottság három hónap múlva megfogalmaz a jelentés kapcsán?M. A.: – Mivel az egyezmény nem érvényesíthető jogilag, az ajánlások figyelembe vétele sem kötelező. Persze nem ildomos nem figyelembe venni ezeket a rendelkezéseket. Azt látom, az utólagos ajánlásokban olyan fogalmazások jelennek meg, mint például hogy az állam folytassa a küzdelmet a diszkrimináció ellen, hogy bővítse jogi kereteit ezen a területen, továbbá hogy figyeljen oda a törvények alkalmazására. Nem hinném, hogy az ajánlásban konkrét dolgok lennének majd. Az ENSZ-re nem jellemző, hogy azt ajánlja a román államnak, hogy oldja meg a magyar egyetem ügyét. Az ENSZ nem akarja megoldani a magyar kérdést.
H. P.: – Már a Bolyai egyetemért folyó harc esetében is láttuk, hogy ha megjelenik egy újságcikk, az semmilyen szankciót nem jelent az adott országra nézve, azonban morálisan nyomást gyakorol a politikai döntéshozókra. Egy ilyen ENSZ-jelentés még inkább csorbítja egy ország hírét, és ha ez összeadódik politikai és civil erőfeszítésekkel, akkor ezek együttesen eredményt érhetnek el. Óva intenék azonban mindenkit, hogy pusztán egy ilyen jelentéstől eredményeket várjon.
A Romani Criss képviselőjével ugyanakkor megállapítottuk, hogy a román delegáció tagjai nem váltották be elvárásainkat. Sem a roma, sem pedig a magyar közösség legsúlyosabb gondjairól nem beszéltek, egy általános, rózsaszín képet próbáltak festeni, kevés konkrét problémát említve. Ezt mi nagyon károsnak tartjuk.
Milyen érzés magyarként a román kormányt képviselni egy olyan nemzetközi fórumon, ahol a magyar kisebbség követeléseiről is szó van?M. A.: – Két szempontot tartok szem előtt: egyrészt hogy intézményvezetőként, a román államot képviselve mire van mandátumom, és mire nem. Továbbá a mandátumom kötöttségein túl vannak egyéni meglátásaim is bizonyos kérdésekben.
A román államot képviselve például nem tudom az ENSZ-nél kikiáltani az autonómiát, mert ezt nem teszi lehetővé a mandátumom. Ugyanakkor ennek ellenkezőjét sem fogom megtenni, tehát nem fogom letagadni az autonómia-igényem létét. Ez már a személyes része a dolognak.
Esetenként azt tudom mondani, hogy bizonyos kérdésekben nem tudom képviselni a román államot, mert a képviselt ügy ellenkezik a személyes meggyőződésemmel. De hát az ENSZ-ben nincsenek ilyen éles különbségek: a szervezet minden ilyen jellegű dokumentuma igen gyenge, és nélkülözi a konkrét rendelkezéseket. Itt nincs értelme autonómiáról beszélni, mert senki nem veszi a lapot. Az Európa Tanácsban például erre sokkal inkább megvan a lehetőség.
H.P.: – Válasszunk szét dolgokat. Egy ilyen jelentésbe, ha nem is ügyek, de problematika szintjén, bekerülnek dolgok. Magasabb szinten, valóban csak nagyon általánosan fogalmaznak, és csak akkor nevesítenek, ha nagyon nagy baj van. Nekünk nem az a célunk, hogy az ügy a Biztonsági Tanács elé kerüljön, hanem az, hogy folyamodványunknak írásos nyoma legyen, hogy vita induljon az erdélyi magyarság problémáiról. Ezt a célunkat elértük.