Deák Ferenc utca (Eroilor/Hősök utca) I. rész

Félgyalogos útca, Kolozsvár korzója, mely a Főteret (Uniri) a Bocskai térrel (utóbbi erősen nemzetivé átépítve) összeköti.

Térkép a Belvárosról, a régi magyar utcanevek feltüntetésével

Az utca korábbi román neve Petru Groza volt (a második világháború utáni első román miniszterelnökről), jelenleg Eroilor vagyis Hősök utcája. Látnivalók:

Kendeffy-palota
Minorita templom
Bolyai János szülőháza
Memorandisták emlékműve

Az utca gyalogos zónájában működik Románia legnagyobb WiFi hotspotja, amely ingyenes hozzáférést biztosít az internethez

The biggest quillotine in Kolozsvár (Cluj, Romania) 

Nagyobb térképre váltás

Szöveg kolozsvar.ro, fotók sk.

Cercul Militar (Tisztikör)

 A Bethlen utcan túl a Tisztek Haza modern épületét találjuk. Ezt a Kereskedelmi és Iparkamara építette, Ion Anton Popescu bukaresti mérnök tervei szerint, tözsdepalotának. A négyszintes épületben a tőzsdetermen kivul erkélyes mozit, kávéházat, bárt, tánctermet is kialakítottak. 1931. november 29-én tartottak ünnepélyes megnyitóját. Mivel az iparkamara nem tudta fizetni a költségeket, a hitelező Albina Bank tulajdonaba ment at az épület; az 1940-es évek végén államosították, s a hadsereg kapta meg.

Hozzáadott érték:

Cercul Militár, Tisztikaszinó
a Deák utca és a Bocskai tér sarkán

az épületet
Ion Antin Popescu
tervezte

A Kiraly utcabol akár az Egyetem utcán és a Főtér déli során végigmenve, akár a Minorita utcán, illetve a Bethlen utcán keresztül, akár a Bábszínház átjáró udvarát használva, a Deák Ferenc utcába jutunk. Tekintélyes szélessége s a Főtérbe való nyílt betorkollása sejteti, hogy ez volt a középkori város főutcája. A Főtér folytatásának számított: középen a piacosok helyezkedtek el, járdái miatt a mult században sétalóutcává lett.

A várfal irányában az utca rendre szűkül. Hagyományos neve a Közép utca. Miután a várfalon és a téren túl keleti irányban folytatása is kiépült, ez lett a Belső-, az pedig a Külső-Közep utca. A századfordulón a ''haza bölcséről'', Deák Ferencről nevezték el, azután viselte I. Ferdinand felesége, Maria királyné (Regina Maria), Molotov, Dr. Petru Groza nevet. 1990-től Hősök útja (Bulevardul Eroilor), emlékeztetve az 1989-es tragikus eseményekre, amikor is a Főtér felőli végén, a Városháza és a Continental Szálló közötti szakaszon kezdődött az a tüntetés, amely a Ceausescu-diktatúra végét jelentette. A Continentalnál estek el az első hősök. Ott több emléktábla is utal rájuk. Az utca Főtér felőli mindkét oldalán valamikor reneszánsz házak állottak, ezekből ma már csak egy-egy boltozat, szemöldökkő maradt meg. A XIX. század elején ide is többnyire két-három telket egyesítő főúri paloták, módos polgárházak épültek, melyeknek egy része a XX. század fordulóján újabb módosításokon, esetleg teljes átépítésen esett át.

a Bábszínház átjáró

titkos átjáró, belső udvar a Bábszínháznál

bomba, graffiti, érdektelenség

Memorandisták, nyaktiló, tetején a tízparancsolat kőtábláival

Memorandisti
Funar építészeti öröksége

A Városháza előtt a járdaszigeten a Memorandisták 1994-ben emelt, guillotine-ra emlékeztető harangos emlékműve áll. Mint a Redutnal utaltunk ra, 1894-ben zajlott ez a per, s annak századik évfordulóját ünnepelték e méreteiben eltúlzott ''műalkotás'' leleplezésével. (...) A Deak Ferenc utca járdaszigeten 1915-től 1919-ig már állt egy szobor: Kolozsvari Szeszak Ferenc alkotasa, a Kárpátok Őre. Az első vilagháború hősi harcaira és áldozataira emlékeztetőn állitották ide, s lepleztek le 1915. augusztus 18-an, Ferenc József születésnapján. Egy ötlépcsős emelvényre helyezett székelykapu-fedél alatt magyaros mintájú köpenyegben őrt álló, kezében fegyvert tartó katonát ábrázolt.


Minorita templom és rendház

Minorita templom és rendház,
ma görög katolikus templom
köszönet a Pápának: 1924-ben a román rendőrség erőszakkal költöztette ki az önmagukat elbarikádozó ferences (értsd. magyar) szerzeteseket.
.........................................................
A történelem megismételte önmagát, mikor 1998 március 13-án a görögkatolikusokat nem engedték be az ugyancsak román ortodox hívek

1924-ben IX. Piusz pápa a görög katolikus egyháznak adta a templomot, hogy a kolozsvár-szamosújvári püspöki székhely katedrálisa legyen. 1948-ban, a görög katolikus egyház betiltásakor a templom a Román Ortodox Egyház használatába került.
A rendszerváltás után a görög katolikus püspökség kérte az ortodox püspökségtől az ingatlan visszaadását. Mivel a kérést elutasították, hosszas pereskedés következett. Végül 1998. február 20-án a ploieşti ítélőtábla a görög katolikusoknak ítélte a templomot, amit március 13-án reggel a görög katolikusok vissza is foglaltak. Március 20-án 1500 ortodox pap tartott körmenetet Kolozsvár belvárosában tiltakozva a templom görög katolikus kézre kerülése ellen.

A 10-es szám a Minorita-templom és rendház. A minoriták első kolozsvári temploma és rendháza a Farkas utcában volt: a mai református templom. Aztán a reformáció idején, 1556-ban elűzték őket, s csak 1724-ben kaptak engedélyt a visszatelepedésre, akkor is csak a várfalakon kívülre. A mai Szentpéteri-templom mellett húzták meg magukat, míg 1760 körül megvették az e helyen álló Henter-házat. A tanács azonban csak 1765 után engedte meg, hogy a szerzetesek beleköltözzenek. Itt aztán imaházat alakítottak ki, hosszas alkudozással megvették a szomszédos telkeket, s elhatározták, hogy templomot építenek. A tervező, az építők nevét nem ismerjük, a munkálatok 1778-1779-ben folyhattak, de a tornyot rosszul alapoztak meg, mert 1779 szeptemberében összeomlott, a már fedél alatt levő hajót is megrongálta, s egy embert maga alá temetett. A torony újjáépítésére Mária Terézia adott pénzt, s a tervek elkészítésére a Bánffy-palotánál dolgozó Johann Eberhard Blaumannt kérték fel. Őt dicséri ez a harmonikus, érett barokk homlokzat es torony. A latin nyelvű kronosztichonos feliratbol (IsthaeC tUrrIs erat trIstI prostrata rUina / restItUIt CleMente / aUgUsta TheresIa Dono. [Ez a torony gyászosan összeomlott, a felséges Terézia kegyes adományából ujjáépült]) az 1782-es évszám olvasható ki. A toronytető az 1798-as tűzvészkor leégett, azutan csak egy ideiglenes sisakot kapott, mig a mult század végen helyreállították eredeti barokk tetőzetet.

terjeszkedő
vallásosság
(Deák Ferenc utca)

A templom 44 méter hosszú, 15 méter széles, hajójának belső magassága 13 méter, tornya 26 méter. Homlokzatának érdekessége enyhén ívelő megoldása: a torony nem szögletesen kapcsolódik a hajó zárófalához, hanem beleolvad a homlokzatba, dinamikus hatást keltve. 10 méter magasan a homlokzatot párkány zárja le, ez választja el a toronytól, s dór fejezetes, dupla falpillérek biztosítják a függőleges tagolást. A templomban hét szép barokk és empire síremlék volt. Különösen a császári helyőrség tisztjei, az örmény kereskedőcsaládok jártak ide, támogatták pénzükkel a rendet s temetkeztek a kriptába. A múlt századfordulón a fiatal asszonyok és lányok látogatták a vasárnap déli misét, melyet ''szépek miséjeként'' ismert a köztudat. 1908-ban Lohr Ferenc finom freskókkal díszítette a mennyezetet.

A főhatalomváltozást követően a pápa a román görög katolikusoknak adta a templomot székesegyházul (1926), aztán 1948-ban ez is az ortodoxoké lett, ikonosztázzal fedték el az oltárt, a belső teret, a freskókat a felismerhetetlenségig befüstölték, a magyar múltról tanúskodó síremlékeket pedig egytől egyig elpusztították. A görög katolikusok vallásuk 1990-es újbóli engedélyezése után harcba indultak e templom visszaszerzéséért. Miután 1998 februárjában a bukaresti ítélőtábla is őket nyilvánította jogos tulajdonosoknak, március 13-án kisebb dulakodással sikerült visszafoglalniuk a templomot.

A rendház magvát a Henter barokk egykori háza alkothatta, a háromféle boltozástípus mutatja, hogy ahhoz még két házat csatoltak, egységes homlokzatot alakítva ki az épületnek. A templom melletti Henter-ház reneszánsz emléke a kiskapunál latható szemöldökkő. Az emeleti ablakok fogrovatkos parkanyzatait valamelyik reneszansz ablakkeretrol mintaztak. A középső ablakközt a minorita rend es alatta a Haller-család nagymeretű, egykor színes címere díszíti. A Hallerek e rendház jótevői, patrónusai lehettek.

 A foldszint ablakait egykor barokk rácsok védelmezték, a századforduló óta összevissza vágott kirakatok foglalták el helyüket. 1995-ben a rendház-épületet is visszakapták a görög katolikusok, ide rendeztek be esperesi hivatalukat.

új betelepülő a Deák Ferenc utcába,
Kolozsvár

ortodox pap

Bolyai szülőháza

A szemben levő páratlan számozású oldal sarokházáról már a Főter kapcsán írtunk. A hattengelyes, kétemeletes, a múlt század első felére utaló klasszicista homlokzatú ház (3. sz.) a Kereskedelmi és Iparkamara székhelye volt a századfordulót követő évekig. Azelőtt jómódú polgár háza lehetett, akárcsak a három-négytengelyes 5-os és 7-es számú épületek. A Bolyai utca felől számozott sarokház, századunk elejen a Valyi Gabor egyetemi tanar tulajdona, ket emléktáblájáról nevezetes, mindkettő arra emlékeztet, hogy itt született - édesanyja családjának házában - 1802. december 15-en Bolyai János, a legnagyobb magyar matematikus. A Deak Ferenc utca felé néző táblát - az erkély fölé - a kolozsvári egyetem állíttatta 1902-ben, a kis utca fele néző, fehér márvanyból készültet, kétnyelvű feliratával a Román Akadémia 1952-ben. A keresztutca is Bolyai János nevet viseli, s róla neveztek el 1945-ben az önálló kolozsvári magyar tudományegyetemet.

Kézakézben.
A magyarrühellésben élenjáró
Uniunea Vatra Romaneasca kolozsvári lerakata,
valamint a
1940-1945 között menekült vagy deportált románok
egyesületének kolozsvári lerakata.

Deák Ferenc utca
(és a Főtéri Templom tornya)

kapualj gázcsövekkel

állami úszítás:
ne adjál a koldusnak,
mert kétszer annyit
keres,
mint te

Cercul militar

gothic klub

A funárista hagyaték:
mindenhová valamilyen román vonatkozású emléktáblát, szobrot.
Dr. Iulian Pop érdeme, hogy ő volt Kolozsvár első román polgármestere. 

Városháza, klasszicista

design-pad a Deák Ferenc utcában

Quillotine, funny statues csoport a fészbukkon

további képek + mégtovábbi képek

Ajánlott az utcában: Janis Pub + stencil

Szentegyház utca

másik nevén Str. Iuliu Maniu

ajánlott irodalom: Túlélni Kolozsvárt (Valóban Hasznos Infók)

Szentegyház - Maniu

De wtf ez a Iuliu Maniu, akinek a nevét az utca viseli?


A Maniu-gárda (Voluntarii pentru Ardeal »Iuliu Maniu«) a második világháborúban Iuliu Maniu román politikus tudtával és támogatásával létrejött félkatonai önkéntes szervezet volt. 1944 őszén "Partizánvadászat" és elrejtett fegyverek összegyűjtése címén sorozatos gyilkosságokat és rablásokat követtek el a magyar lakosság rovására.

1944. szeptember 26-án egy 30-35 fős Maniu-gárda Gavril Olteanu vezetése alatt Szárazajtán lőfegyverrel és baltával lemészárolt 13 székely lakost.[1] A gyilkosságok és fosztogatásokat követő napokban mintegy hetven férfit hurcoltak el a földvári haláltáborba, akiknek nagy többsége ott pusztul el. Gyergyószentmiklós felé vonulva a gárdisták mindenütt terrorizálták a helybeli lakosságot, útközben további 8 székelyt gyilkoltak meg. Szentmihály községben egy birtokost és három magyar gazdát lelőttek.
1944. október 8-án Csíkszentdomokoson 11 embert végeztek ki.
1944. október 15-én Gyergyószentmiklóson a téglagyárban 3 székelyt agyonlőttek. A további gyilkosságokat a szovjet városparancsnok akadályozta meg.
Október 21-én Magyarzsomboron 3, Egeresen 13 embert legyilkoltak.
1944. október 30. Bánffyhunyadon 11 helyi magyar lakost gyilkoltak le.
A fentieken kívül számos helyen voltak gyilkosságok, fosztogatások, rombolás és nők megerőszakolása. Egyedül Maros-Torda vármegyéből közel 4 000 magyar lakost hurcoltak el a Maniu-gárdisták Földvárra vagy Târgu-Jiu-ba, akiknek egy része meghalt az internálótáborban. Pl.: Mezőpanitról 40 férfit, 6 nőt és 1 gyereket hurcoltak el, a szovátai 19 elhurcoltból csak 4 tért vissza.

Elbeszélés Csatári Dániel könyvéből

„Miután a Maniu-gárdákat 1944 szeptember közepén Bukarestben egy istentisztelettel egybekötött ünnepségen elbúcsúztatták, a gárdák Brassóba, majd Marosvásárhelyre meneteltek és rendcsinálás ürügyén az észak-erdélyi magyarok között olyan vérfürdőt rendeztek, amelyet a lidérces álomba merült fantázia sem képes túlszárnyalni. Baltával fejeztek le például magyar parasztokat; asszonyokat és gyerekeket gyilkoltak. Csíkszentdomokoson 12 magyar dolgozót végeztek ki, Egeresben olyan antifasisztákat lőttek agyon, akik a visszavonuló németekkel szemben fegyverrel védték meg a villanyfejlesztő központot; Háromszék megyében kirabolták a magyarokat és tömegesen internálták a Horthy hadseregéből szökött magyar katonákat… Olyan bizonyító anyag van a kezünkben - írta a România Liberă 1944 november 15.i száma -, hogy láttára égnek áll az ember haja. A demokratikus közvélemény felháborodása olyan nagyfokú volt, hogy a Maniu-gárdat kénytelenek voltak feloszlatni… A szövetséges Ellenőrző Bizottság úgy döntött, hogy ameddig Romániának nem lesz demokratikus kormánya, amely képes biztosítani a magyarság jogait, a reakciós román közigazgatás hagyja el Erdélyt. Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes megállapította: Erdélyben önhatalmúlag jelentek meg a Iuliu Maniu önkéntes alakulatok, kirabolták és terrorizálták a magyar nemzetiségűeket és aljas fejvadászatot rendeztek ellenük. Éppen ezért a Vörös Hadsereg parancsot kapott a nyugalmat zavaró bandák megsemmisítésére és eltávolítására.”


Beszámoló a kolozsvári Világosság 1944. június 2.-i számából

„Szerdán délelőtt a rendfenntartó hatóságok késői megérkezését kihasználva, Maniu híveinek kisebb csoportja minden ok nélkül megtámadott és súlyosan összevert két munkást. A Sétatéren magyarul beszélő járókelőket vettek üldözőbe. Több mint húsz ártatlan embert vertek össze a legbarbárabb módon. Az Árpád út egyik pékműhelyében dolgozó Tóth Károly 18 éves segédet olyan súlyosan bántalmaztak, hogy belehalt sérüléseibe. A Fürdő utcában Matean Jacob román pincért verték össze és törték ki fogait, mert védelmére kelt egy üldözőbe vett embernek. Szamosfalván csütörtök este 11 óra körül egy 20-30 főből álló csoport rátört Görög István gazdálkodó otthonára, törtek-zúztak, az 56 éves Görög Istvánt életveszélyes sérülésekkel szállították a kolozsvári református kórházba. Retteg és Almásmálom községben nyolc magyar család házaiba törtek be, a háziakat bántalmazták, minden ruhaneműt magukkal vittek.”

A gárda feloszlatása

1944. november 16-án a román kormány feloszlatta a Maniu-gárdát.
1945. április 7-én Brassóban megkezdődött a Maniu-gárdisták pere. A május elején megszületett ítéletek szerint Olteanut – távollétében – életfogytiglani börtönbüntetésre, a többieket pár évre vagy hónapra ítélték. Az ítélet kihirdetése után vád alá helyeztek négy szárazajtai székelyt is, akik a vád szerint román katonákat kínoztak és öltek meg. (wiki)

Jaj a legyőzötteknek.

Úrvezetők, kisautók, Daciak

Magyar utca a Főtérnél

ős-Dacia

oldtimer a Monostori úton

ráncfelvarrva: dupla lámpás

extra napellenző

francia Dacia,
Logan, a Magasseggű

pepita Dacia

kockalada

ősi utazóeszköz
Dacia 1100

Közlekedés

Külső-Magyar utca
Háttérben a Szent Péter templom és a Marasti ltp. betonja 

Hunyadi/Bocskai/Avram Iancu tér

Magyar utca a Főtérnél

Monostori út

A Marasti nyáron II.

Folytatjuk, fojtatjuk: zöldellő gettó, tessék inkább ezeket nézegetni. Vannak téli képeim is...

A Mărăşti-lakótelep Kolozsvár északkeleti részén található. Elnevezését az első világháború egyik, a román történelem szempontjából jelentős csatájának színhelyéről (Mărăşti) kapta. Egyike a város nagy tömbháznegyedeinek.

A lakótelepet északról a várost keresztülszelő vasútvonal határolja és választja el az Írisznegyedtől valamint a Bulgáriateleptől. Keletről Szamosfalva határolja, délkeleten a Tóköz negyed délnyugaton pedig a Györgyfalvi-negyed. Nyugati vége a Bocskai- illetve Hunyadi tereken zárul, amelyek már a Belváros részét alkotják.
A Mărăşti-lakótelep központját a Mărăşti-tér képezi, amely egyike Kolozsvár legforgalmasabb tereinek, hiszen a Dés és Nagybánya felé irányuló forgalom érinti, ugyanakkor fontos városi útvonalak kereszteződése. A Mărăşti-tér és a Bocskai-tér között húzódik a Magyar utca (ma B-dul 21 Decembrie 1989), míg a Mărăşti-tér és Hunyadi-tér között a Kül-Közép utca (ma Calea Dorobanţilor). Mindkét utca egyirányú: a központból kifelé a Honvéd utcán, míg befelé a Magyar utcán lehet eljutni. A Mărăşti-térről a Magyar utca folytatása Szamosfalva irányába az Aurel Vlaicu sugárút. A Bulgáriatelep illetve az Írisznegyedi ipari negyed felé a Téglás utca (ma Fabricii) vezet. Az egykori közvágóhídtól indul és a Téglás utcába torkollik, a Magyar utcától északra, párhuzamosan futó Móricz Zsigmond utca (ma Bucureşti). A Magyar utcára merőlegesen indul észak felé, keresztezve a Móricz Zsigmond utcát a Párizs utca (ma Paris), mely az Írisz negyedi Május 1. térre visz ki.

A helytörténeti vizsgálatok kimutatták, hogy Kolozsváron, az Óvárból kivezető fontos utak mentén már korán mezőgazdálkodó-állattartó települések alakultak, így a várostól keletre, a Kül-Magyar utca mentén fekvő Szentpéter nevű falu is. Tisztázatlan azonban, hogy az összenövés a várossal Szentpéter felől haladt-e a város felé vagy fordítva. Egy 1370-ből származó oklevélből ismert, hogy Kolozsvár keleti határa egészen Szamosfalváig tartott, ami azt jelenti, hogy a város határai ekkor már túlléptek Szentpéteren. A 15. századi források már egységes külvárosról (Longa fertály) beszélnek a Külső-Magyar utca mentén, ami arra enged következtetni, hogy Kolozsvár és Szentpéter összeolvadása már korábban végbement.
A következő évszázadokban a szentpéteri templom környéke mezővárosi jellegű és színvonalú településrész volt, egyike a város hóstátjainak. A 17. századra Kolozsvár területe már túlnyúlt az egykori Szentpéteren.

a BDR épülete a háttérben:
nem telepiek

1869-ben a mai Mărăşti-tér még városvégnek számított, s erre utal, hogy a Külső-Közép és Külső-Magyar utcák közti rövidke házsort (a tér nyugati oldalát) Végsor utcának nevezték. Ez a negyed központi tere, amely elnevezését az első világháború egyik, a román történelem szempontjából jelentős csatájának színhelyéről (Mărăşti) kapta. A Külső-Magyar utcára merőleges, északi irányban húzódó Téglás utca (ma Fabricii), amely napjainkban a negyed egyik fő közlekedési útvonala, már az első világháborút megelőzően kialakult. A világháború után a románra fordított Cărămidarilor elnevezés maradt meg egészen 1941-ig, amikor a térjelleget kifejezendő, a Hősök tere elnevezést kapta, a második világháború után pedig a Mărăşti névre változtatták ezt. Innen indul tovább az Apahida-Szamosújvár, illetve Mócs-Szászrégen fele vezető országút. A tértől jobbra, délre kanyarodik ki a Szopori út, mely korábban a közeli falvak megközelítését szolgálta, most az új Györgyfalvi-negyedbe vezet.

A Mărăşti-lakótelep, az azonos nevű tér körül alakult ki az 1970-es években, amikor a Nehézipari Kombinát munkásai számára építettek itt négy- és tízemeletes tömbházakat, ezáltal felszámolva az őslakos hóstátiak birtokait. Néhány átépítéstől megmentett utca mentén (Pacsirta utca, Cukorgyár utca, stb.) a mai napig láthatók egykori hóstáti házak. A lakótelep magába foglalja az egykori kétvízközi, Kül-Magyar utcai és Kül-Közép utcai kerületeket.

Blokk

késő-Ceausescu barokkos panel

Marasti tér, a lakótelep egy csata emlékét őrzi nevében: erősen elpáholták a monarchia csapatait)
blogajánló: blokkok, panelok Romániában és a világ körül

Gáz

további képek, errefelé tessék